„Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded […] tíz esztendeig is elélhetsz. És akkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.”

És mikor Brenner úr ezen sorokat papírra vetette (állítólag) még egyáltalán nem cuccozott.
Végigolvasván e novellákat jól látszik, hogy a doktor urat íróként is a bizarr, a tiltott, az aberrált dolgok és az embereknek ezekhez való vonzódása foglalkoztatta elsősorban.
A írásaiban bemutatott különös események, szituációk, élethelyzetek teli vannak félelemmel, tébollyal, csalódással, bánattal, traumákkal, vágyakkal, féltékenységgel, árulással, tiltott szerelmekkel, kisiklott emberi sorsokkal.
Ezeken keresztül tárja fel, mutatja be az emberi psziché kevésbé ismert, állatias ösztönök által vezérelt területeit.
Lelkünk azon reakcióit, amikről mélyen hallgatunk, amiket szégyellünk.
Egyes novellák (pl.: Fekete csönd, A béka) egészen sötétek, komor, nyomasztó hangulatuk Poe és Lovecraft művészetét juttatták eszembe, mások, főleg az ifjúkori emlékekre, gyermeki képzelet világára koncentráló írások (pl.: Szombat este, Egy vidéki gimnazista naplójából, Józsika, Emlékirat eltévedésemről) meglehetősen üdék, tiszták és egyszerűek, megint másokban pedig a testet öltő képi világ, a hangulatok teljesen háttérbe szorítják a cselekményt (pl.: Tavaszi ouverture, A Kálvin téren).
És hát az álmok.
Gondolom főleg álomnovellái miatt hasonlította (unokatestvére) Kosztolányi Csáthot E.T.A. Hoffmannhoz.
Véleményem szerint a torz, gyakran őrülethez vezető emberi ösztönök vérfagyasztóan élethű ábrázolása mellett Csáth az álmok és a tudatalatti témakörében tudott valami igazán újszerűt és egyedit nyújtani olvasóinak, ezen érdemei miatt pedig mindenféleképpen irodalmunk igazi nagyágyúi között lenne a helye.
Jó lenne, ha (helyén kezelve az írót) nem csak az Anyagyilkosságot és A kis Emmát olvastatnák tőle a középiskolásokkal, más kérdés persze, hogy mennyire lenne ez megoldható az amúgy is esszenciálisra paszírozott kis tantervükben.
Viszont.
Ezúttal kivételesen egy rossz szavam sem lehet a külcsínre. A magyar próza klasszikusai sorozat kötetei valóban stílusos, igényes és esztétikus kiadványok, szó- és névmagyarázatokkal, utószóval, ahogy azt köll.
Öröm kézbe venni.
De most tényleg.
Kötelező darab.
Kurvára komolyan.

Aggyonisten.

A könyv leírása:

  A varázsló kertje. / Csáth Géza ; [a szöveget gond. és az utószót írta Hegyi Katalin]. - Budapest : Unikornis, 2001. - 268 p. : ill. ; 20 cm. - (A magyar próza klasszikusai,, ISSN 1217-0828 ; ; 88.)
  Elbeszélések
ISBN 963-427-432-3 kötött : 3300,- Ft

 

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr521012881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása