Na ne.
Elég!
Ezt a szart (még) te sem bírod végigolvasni.
Kata eme legutóbbi, páratlanul érdektelen és értelmetlen, önéletrajzi vonatkozású szófosását éppúgy el kellett volna kerülnöd, ahogy a hölgyemény eddigi műveit, de te mégis beleestél a hibába. Jó, mentségedre szóljon, zárva volt a könyvtár.
Bár, ha már az otthoni állományból próbáltál valami érdekes nyári olvasmányra lelni, nyugodtan felmarkolhattad volna, a múlt heti BEST magazint is anyád asztaláról, nagyjából az is ugyanennyi irodalmisággal büszkélkedhet.

A tökéletesen strukturálatlan, jobbára azonban még épphogy követhető szövegkatyvasz a volt pasija kiheverésén, elfelejtésén a legkülönfélébb módszerekkel (pszichiátria, pszichológia, belgyógyászat, jósnő, pap, spiritiszta stb.) ügyködő rezignált, labilis idegzetű pesti színésznő, Gábor Emma hiteltelen, az egyszeri olvasóban az empátia legcsekélyebb lehetőségét is kizáró, elcsépelten túlzó, groteszk kálváriája.

Ráadásul nem elég, hogy Kata gyakran teljesen feleslegesen használ a szöveget szépítendő idegen kifejezéseket, de sokszor még a szórendet is rühes mód elkúrja (pl.: „Ha valaki, ő biztos segíteni tud!”), így írása néhol kb. azt a hatást kelti, mintha mondjuk egy üzbég regényt a lao fordításából fordítottak volna (félre) magyarra. Még a „tudomást sem venni róla” is imígyen fest nála: „Minden erőfeszítésemmel igyekeztem nem venni róla tudomást”. Hangzatos mi? Ki is nyílik a zsebedben a szalonnázóbicska nem egyszer.

És ha ez még mindig nem lenne elég, ott vannak a vissza-visszatérő feleslegesen hőbörgő, primitíven hatásvadász feminista kirohanások, amiktől szintén gyakran a falat kaparod.

Pl. ezt olvasod:

„Éttermekbe menekültem, hogy ne üljek otthon, mindennap másikba, és azt nézegettem, hogy miről beszélgetnek a párok. Megállapítottam, hogy leginkább semmiről. Vagy ha igen, többnyire a pasas pofázik, önmagáról természetesen, a nő meg hallgatja. Ha házasok, csönd van. Ha nem azok, akkor a férfi beszél, hogy majd válik, de a gyerekek… A nő meg egyre csak zsugorodva és zsugorodva hallgatja. Jött ilyenkor, hogy felpattanjak, odarohanjak, kitépjem a nőt a székből és elrohanjak vele, a férfi meg hadd takarózzon az ostoba, egoista, átlátszó dumájával.”
Nanemáár.

Szóval, röviden összefoglalva a tapasztalataid:
Nem kell ez neked (sem)!

A könyv leírása:
  Doktor Kleopátra / Tisza Kata. - Pécs : Alexandra, 2008. - 214 p. ; 20 cm
ISBN 978-963-370-687-9 kötött

Ui.: Olvasom inkább a Kafka a tengerparton-t, abban a több a ráció.

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr291339871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása