és akkor vettem észre, hogy a sakkfigurák is egészen különlegesek, a feketék ébenfából voltak kifaragva, a fehérek meg elefántcsontból, és mindegyik egy-egy szörnyet ábrázolt, a fehérek mind csontvázak voltak, a feketék meg emberfejű, de állattestű démonok, és mindegyik lándzsákat meg kardokat meg bárdokat meg fűrészes élű késeket fogott a kezében meg a mancsában, és a tisztek koponyákból és csontokból és emberi fülekből és emberi kezekből fűzött nyakláncokat és deréköveket viseltek, minden nagyon részletesen ki volt faragva, a fehér király figurájának az arca meg épp olyan volt, mint a nagyköveté

Nagyon tetszett ez a könyv, ám a „hú már ötbilliárdhétszázmillió nyelvre lefordították, olyan jó” jellegű beharangozók alapján valahogy mégis többet vártam.

Azt hittem, le fog esni az állam, ehelyett kaptam 18 ütősnek mondható, de azért nem forradalmian zseniális kis elbeszélést a román kommunizmus kegyetlenségeiről, valamint az elnyomásról és az emberi gyarlóságról általában.

Mint utólag megtudtam, (Polyák Bélával közösen) Dragomán fordította magyarra a Trainspottingot, melynek felépítése gyakorlatilag megegyezik a fehér királyéval, azaz ilyen laza novellafüzér szerű regény, melynek novella-fejezetei csak olykor-olykor utalgatnak vissza korábbi passzusokra, a köztük eltelő idő pedig szinte lényegtelen.
(nem tudom van-e szakkifejezés, erre a szerkesztésmódra)

A fejezetek sokszínűsége viszont igen dicséretes: megtudhatjuk milyen 11 éves fejjel átélni, amikor az ember apját a szeme láttára viszik el kényszermunkára a Duna-csatornához, ahonnan talán sosem tér haza; milyen, amikor a politikai állásfoglalás családi kapcsolatokat tesz tönkre vagy amikor valakit az apja vagy a férje politikai beállítottsága alapján ítélnek meg az emberek; milyen, amikor a politikai korrupció ugyanúgy jelen van az iskolákban is; és hogy milyen lehet egy olyan korszellem mellett felnőni, amikor nem csak a szülők, de a tanárok is verik a gyerekeket, akik szintén nem holmi ártatlan, szeplőtlen kisiskolások…

A 11 esztendős elbeszélő tehát igen jó választás volt, Dragomán így sok mindent tud igen egyedi nézőpontba helyezni, sok minden így sokkal megdöbbentőbb, hatásosabb, mégis miután végigértem a szövegen, ismét a „kicsit azért nagyobb a füstje, mint a lángja” vélemény fogalmazódott meg bennem (mondjuk anno a Sorstalanság kapcsán még jobban ezt éreztem).

Ja és etnikai kérdések sem szerepelnek a regényben, aki az erdélyi helyszín miatt ilyesmikre számít (mondjuk nem is teszi teljesen egyértelművé az író a helyszínt sem).

Link: http://www.gyorgydragoman.com (itt 6 fejezet olvasható is)

Leírás:

  A fehér király : regény / Dragomán György. - Budapest : Magvető, 2005 . - 303 p. ; 22 cm
ISBN 978-963-14-2437-9 kötött : 2490,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.