Gondolom észrevettétek, hogy elég rég frissült a blog. No igen, újévi ivászat, fokozott vizsgadrukk stb. Mindig nehéz nálam az évkezdés. Rég volt olyan januárom, amikor amúgy is marcona estéimet ne árnyékolta volna be egy szakítás emléke vagy egy keményebb vizsga/szigorlat időpontjának közeledte vagy valami szarság mittudomén (oké ennyit az énblog-sirámokból, így is több, mint elég van belőlük a világhálón.
Most azonban (egy időre legalábbis) lezártam főiskolai tanulmányaimat (nem, nem feladtam, hanem tényleg lediplomáztam:) -
 bár még csak BA-szinten) és újult erővel merülök el a polcaimon egyre csak sokasodó olvasatlan művek tanulmányozásában (friss diplomás munkanélküliként amúgy nehéz lenne kitölteni azt a napi 24 óra szabadidőt:)) és igyekszem majd többet foglalkozni a bloggal is a közeljövőben (tervezek template-váltást is meg hasonlók.)
Úgy döntöttem, az első bizarr könyv az újévben legyen a Biff evangéliuma (tőlem nektek kicsikéim:*). A maga műfajában fontos mű, mely, úgy érzem, nem hiányozhat erről a blogról.

"A felnőtté válás senkinek sem könnyű, még a messiásnak sem."

„Bár sokan lesznek, akik megbotránkoznak ezen a regényen (elvégre minden főbb vallási hagyományból viccet csinál, amelyek az első században léteztek), de ezen az emberek kivétel nélkül könnyesre fogják nevetni magukat”Booklist

Tehát (aki esetleg még nem ismerné) a Biff evangéliuma egy nyers, szarkasztikus és abszurd ám valahol mégis megindító történet egy Józsua nevű fiúról (akit legtöbben valószínűleg a görög nevén, azaz Jézus Krisztusként ismertek) Biff nevű barátja visszaemlékezései alapján (Biffet amúgy Lévinek hívják – „Nálunk Izraelben ez a ’valaki akit ennek-annak hívnak’ megy”).
Biff volt Józsua legjobb barátja, 6 éves koruktól szinte állandóan együtt lógtak, és ezt a Biffet most feltámasztja egy Ráziel nevű botcsinálta angyal (aki amúgy visszatérő szereplő a Moore-regényekben), hogy már pedig addig nem hagyhatja el a számára kijelölt hotelszobát, amíg meg nem írta saját, minden eddiginél hitelesebb evangéliumát. És mivel a megváltó megszületése és tanítóskodása kezdete közt eltelt időről (kb. 30 év) az eddigi evangélisták nem igazán írtak semmit (jó, tudom, Lukácsnál olvasható egy olyan, hogy 12 évesen tanít a jeruzsálemi templomban de ezen kívül nuku), így Biff elsősorban Józsua tanulóéveire, fiatalkori útjaira (vagyis közös útjaikra, hisz Biff mindenhova elkíséri) és ott átélt élményeikre koncentrál.
Természetesen az egész könyv tele van mindenféle vallási tanok parodizálásával és a legelvetemültebb kalandokkal: varázslatokkal, gyógyításokkal, szerelemmel, démonokkal, csökönyös zsidókkal, Jetivel (tényleg:)) helyzetkomikummal és keleti filozófiával, hiszen a regényben Jozsó és Biff sok-sok évet töltenek Kínában és Indiában is az ottani vallások, bölcseletek tanulmányozása végett (Moore az utószóban elismeri, hogy ennek semmiféle történelmi alapja nincs, hisz - noha Krisztus járhatott Keleten - , Kínában a buddhizmus csak úgy 500 évvel később terjedt el).
A végén persze a két jóbarát visszatér Galileába, Józsua elkezd tanítani, tanítványokat toboroz, kiváltja egy raklapnyi konzervatív zsidó rosszallását és a regény kicsit átmegy egyfajta Újszövetség-paródiába. Persze Moore - jó szokásához híven - itt is szinte mindent alárendel a helyzetkomikumnak.
Pl. az a rész megvan a Bibliából, amikor Jézus szamárháton dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe? Biff állítása szerint ekkor már mindenki tudta, hogy mi vár a megváltóra, és tanítványai cselekkel próbálták megóvni őt a végzetétől: „A prófécia szerint Józsuának szamárháton kellett bevonulnia a városba. Persze megbeszéltük, hogy sehol nem találunk szamarat. Még Józsua öccse, Jakab is részt vett az összeesküvésben. Ő bement a kapun belülre, hátha valamelyik tanítványnak nem esik le a dolog, és véletlenül tényleg szerez egy szamarat.”
Vagy vegyük azt a(z egyébként zseniális) részt, amikor Jozsó feltámasztja a négy napja halott, leprás Lázárt (akit Simonnak hívnak), aki ezek után sem akar kijönni sírhelyéről: „Nem hinném ,hogy mi, akik éreztük a rohadó hús bűzét, valóban látni akartuk a forrását. Még Mari és Márta is kétkedőnek tűnt. – Simon. vonszold ide a leprás seggedet! – Dühöngött Józsua. – De…olyan pempős vagyok. – Mind láttunk már pempősnek. Na, tessék szépen kijönni a fényre.”
(gy.k.: Mari természetesen Mária Magdolna)

Pörgős, fordulatokban gazdag és nagyon szórakoztató agymenés a Biff evangéliuma némi tanulsággal, de nem elsősorban azoknak ajánlom, akik többet szeretnének tudni Jézusról vagy új szemszögből megismerni az életét, tanításait, hanem egyszerűen azoknak, akik csak rekeszizmaikat nem kímélve kívánnak kikapcsolódni egy jól megírt könyv fölött.
Aki tényleg nem vágja Moore stílusát (ami amúgy sajnálatos), annak talán úgy tudnám leggügyögősebb módon bemutatni ezt a könyvet, hogy ilyesmi lenne, ha Douglas Adams írta volna a Bibliát:)
Mondjuk, hogy "Vonnegut és Douglas Adams legjobb pillanatait idézi" az azért kicsit túlzás a bortófedél hátoldalán. Néhol még mindig a "rajzfilmszerű" szó jutott eszembe (mint jómúltkor a Mocskos melónál).
Hát ennyi.

Ui.: Ebben a könyvben olvastam eddig a legkreténebb hasonlatot életemben: „Az éjszaka úgy lopakodott a sivatag fölé, akár egy fekete macska, amelynek foszforeszkál a korpája.

Ui2.: Ja és a végén kiderül Isten valódi neve (ami mondjuk annyira nem nagy poén).

Ui3.: Baszki, teljesen átveszem Amadeától (aki amúgy szintén írt már a könyvről) ezt az utóiratozást:P

A könyv leírása:

  Biff evangéliuma, aki Jézus gyerekkori haverja volt / Christopher Moore ; [ford. Pék Zoltán]. - [Budapest] : Agave Kv., 2006. - 440, [6] p. ; 21 cm
ISBN 963-7118-29-2 fűzött : 2480,- Ft : 9,90 EUR

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr171723213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AnTalk 2010.02.03. 12:07:37

Már napok óta készülök írni erről a könyvről a blogomban. Tényleg az egyik legszórakoztatóbb írás, amit az elmúlt években olvastam.

egy emberr · http://konyvekplusz.blogspot.com/ 2010.02.04. 14:26:00

Moore király, ez a könyv meg totál beteg, de nagyon jóóóó
még soha nem szórakoztam ilyen jót valláson, pedig lehet rajtuk bőven :)

Amadea · http://ropcsillag.freeblog.hu 2010.02.08. 19:28:37

Moore-nak a többi könyvét is bírom, csak A leghülyébb angyal és az Ördögöd van! nem jött be annyira, nemsokára hozzákezdek a Totál szívásnak.
Az utóiratozásom személy szerint megőrjít, de nem tudok leszokni róla, ez lesz a védjegyem, mint Robert de Nirónak az anyajegye.
süti beállítások módosítása