A héten megnéztem Maurice Sendak 1963-as "Ahol a vadak várnak" (Where the wild things are) című klasszikus (magyarul amúgy ezidáig kiadatlan)  27 oldalas képes mesekönyvének filmadaptációját és meg kell mondjam, nem érte el azt a szintet, amire számítottam. Kellemesen kikapcsoló, egynekjó történet néhány poénnal, méretes, gyermeklelkű szörnyekkel és szájbarágós mondanivalóval a gyerekeknek, de így, 23 éves fejjel nekem ez eléggé kevésnek bizonyult. Mondjuk látványos, aranyosan komponált anyag és a vége még akár megindító is lehet(ne), de olyan tipikus családimozi fíling az egész... ráadásul abból is az egyszerűbb fajta. Mondjuk, nem tudom, miben reménykedtem, a bemutató pontosan ezt sejteti. Talán akkor gerjedhettem rá ennyire, amikor a könyvről ilyeneket olvastam, hogy számos nyelven alapműnek számít, gyerekek milliói nőttek fel rajta stb. stb. Most mégis valahogy úgy érzem, nagyobb volt a füstje...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.