Így működik a nő.

Egy olvasó a könyvtárban valami olyasmit mondott egyszer, hogy Ulickaja nagysága szerinte abban rejlik, hogy olyan elképesztő bensőségesen tud ábrázolni emberi (főleg női) sorsokat, ahogy azok sem tudnák, akik valóban átélnek ilyesmiket.
Hát ebben van valami. A Szonyecska esetében legalábbis egészen biztosan valami ilyesmiről van szó.

Ezen kívül mondjuk túl sok újdonságra ne is számítsunk. Ulickaja gyakorlatilag „csak” simán viszi tovább a 19. századi nagy oroszok hagyományait, prózájában a nagy realisták sebészi pontosságú jellemrajzaihoz hasonló karakterek rajzolódnak ki, kisemberek kerülnek a történelem fogaskerekei közé egy százféle habitust, származást magába olvasztó birodalomban, mindenki úgy él meg, ahogy tud. Talán egyedül a tipikus orosz moralizáló hajlam lett Ulickaja-nál kevésbé látványos, ami egyáltalán nem baj, hiszen művészete így sehol sem válik didaktikussá (vö. pl. Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából – ott nekem az volt a benyomásom, hogy néhol túlzásba vitte a moralizálást az öreg).A sutácska, irodalomfüggő Szonya szerelme és csalatkozása így tehát mindvégig megmarad elsősorban sorstörténetnek, abból viszont (bensőségessége, átélhetősége miatt) a legnemesebb, szívbemarkoló fajta, és ez épp elég is ahhoz, hogy a Szonyecskát, újszerűségének csekélysége ellenére is kitűnő regényként tartsuk számon.

http://www.ulickaja.hu/

A könyv leírása:

  Szonyecska / Ljudmila Ulickaja ; [ford. V. Gilbert Edit]. - 3. utánny. - Budapest : Magvető, 2009, cop. 2006. - 92 p. ; 22 cm
ISBN  kötött : 2290,- FtISBN978-963-14-2543-7 963-14-2543-6

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.