„Valahányszor egy orosz katona ordibálására összerezzent valaki, valahányszor csizmák dübörgésére összerándult valaki, tudta. Hát ő is? Mindenki, aki kényszerűen átment az út másik oldalára, ha milicisták vagy katonák jöttek szembe vele. Mindenki, akinek a ruhája derekán látszott, hogy több alsóneműt visel. Mindenki, aki képtelen volt mások szemébe nézni. Vajon neki is azt mondták? Neki is azt mondták, hogy valahányszor ágyba bújsz a férjeddel, emlékezni fogsz rám?”

A Tisztogatás Sofi Oksanen harmadik regénye, mely a (dramaturg végzettségű, anyai ágról észt) hölgyike első drámájából született, fejlődött ki (ami elvileg szerepel a Mai finn drámák című válogatásban is, de nekem ahhoz a kiadványhoz eddig még nem volt szerencsém).

A regény elején a békés magányban éldegélő idős Liide asszonyság talál a kertjében egy ízekre pofozott, rettegő fiatal lányt (Zara), aki zavarodottan összehord neki hetet-havat, s ahogy a két ember elkezdi feltérképezni egymás, úgy dereng fel előttünk fokról fokra (külön-külön) mindkettejük megaláztatásokkal teli múltja. Liide folyvást menekülne a sajátjától, Zara pedig folyvást visszasírja az övét, aztán persze sok minden kiderül, többek közt, hogy a két nő rokon, és hogy (némiképp) mindketten egyazon családi (sőt, történelmi!) dráma-sorozat részesei, hogy aztán minden apró szál szépen összefuthasson, minden tragikus esemény és motívum megtalálhassa a helyét, egy nagyívű, felkavaró egészet alkotva.
A sztori lényege tehát annak a felismerésnek az elkerülhetetlensége (mint azt már többen leírták, sőt maga az írónő is kinyilatkoztatja az utószóban), hogy a nők kiszolgáltatottsága és az ellenük elkövetett szexuális erőszak mint „munkamódszer” lényegében minden korban ugyanaz, a német megszállás idején éppúgy, mint az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság árulástól és bujkálástól vészterhes korszakában, vagy épp ’91 után a pornó és az orosz maffiózók világában.

Ebből a szempontból, ahogy a lány (akarom mondani írónő) végigpörgeti a kétségbeesett észt parasztcsalád női tagjainak megaláztatással teli életét ’45-től ’91-ig, nekem néhol Szoronik Jege jutott eszembe (a rengeteg nemi erőszak, a kihallgatások és a prostitúció stb.), viszont Oksanen javára legyen írva az a babonás észt paraszti atmoszféra, ami a folyamatos elnyomás dacára is végig ott sejlik a háttérben vajákos asszonnyal, gyógynövényekkel, néphitekkel.

Noha bevallom Sofi írói stílusát, írásképét szoknom kellett, egyszerűen egymás mellé pakolt, tárgyilagos, lecsupaszított mondatait az első 30 oldalon még kimondottan untam, de aztán ahogy az apró mozaikdarabkákból (nagyon okosan felépített dramatika!) elkezdett kibontakozni a történet, már sodort magával a könyv. Tehát a Magyar Narancs megfogalmazása, miszerint "látszólag könnyű kézzel megírt, olvasmányos regény" szerintem helytálló.

Hatásos, intelligens, fontos regény ez, fontos témákról, felhőtlen boldogságomhoz pedig már csak annyi kell, hogy Oksanen kisasszony megtanuljon akár többszörösen összetett mondatokban is fogalmazni.

 

Ui.: a regény idén megkapta az Északi Tanács Irodalmi Díját, amit tavaly Per Petterson, a Lótolvajok szerzője nyert, aki érzéki stílusával messze túlszárnyalja, cselekményszövésével pedig szerintem messze alulmúlja Oksasen-t, csak hogy tudjátok hova rakni (de lehet, hogy hülyeség is őket összehasonlítani).

(Az angol borító naná, hogy szebb, de ezen kívül, úgy gondolom, a magyar kiadásra sem lehet semmi panasz.)

 

A könyvet köszönöm a Scolar kiadónak.

 

A könyv leírása:
  Tisztogatás / Sofi Oksanen ; [. ford. Pap Éva]. - Budapest : Scolar, 2010. - 366 p. ; 19 cm
ISBN 978-963-244-193-1 fűzött : 3450,- Ft

 

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr592567856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

parfümblog · http://parfum.blog.hu 2011.01.21. 15:20:15

ez a könyv engem is izgat...várólistás már egy jó ideje...

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2011.03.16. 18:18:07

mér'? ó, mér' kell egy írót lehölgyikézni és lekisasszonyozni?

egy férfi írót lefaszikámoznál, vagy leúriembereznél?