2011.01.13. 18:53
Christopher Moore - Csak egy harapás (2010)
Itt valaki megint szívni fog!
Pl. én, hiszen ez Christopher Moore vámpíros trilógiájának befejező kötete, amit én úgy olvastam el, hogy nem ismerem az első két részt, szóval egy szavam sem higgyétek el (na jó, de)!
Egy mozgalmas, fordulatos, szórakoztató, ízig-vérig Moore-regényt olvastam, mely ezúttal a napjainkban a tinik körében (sőt lassan már az alsósok körében is!) oly’ trendi vámpírkultuszt, és a bizonyos körökben szintén baromi presztízsnövelő goth és punk öltözködést, viselkedéskultúrát figurázza ki, s ahol ennél mélyebb mondandóra (sajnos) ezúttal sem kell nagyon számítani.
A fejezeteknek úgy a felét, harmadát ezúttal Abby Normal, az excentrikus hű-de-deviáns-és-elborult-vagyok gimis picsa tolmácsolja (löki, süketeli, hantálja) telepakolva rengeteg szlenggel, melyek kapcsán Moore ezúttal sem igen volt tekintettel holmi tabukra, meg ilyesmik, szóval én kimondottan élveztem.
(„Ne felejtsem: Írni egy elbeszélő költeményt arról, milyen lenne a karácsony, ha a három keleti bölcs petárdát, sárkányt, meg mu-su disznóhúst adott volna a Kisjézusnak a többi szar helyett”)
Azért van jó pár felesleges, öncélúan nevettető jelenet is (pl. amikor Abby hívja az öngyilkos-segélyvonalat - és több most nem jut eszembe, ja de!, a vámpírdenevéres rész!), és a szamurájkardos Okata (aki teljesen logikátlanul csöppen a történetbe – bár lehet, hogy az előzmények ismeretében nem) háttértörténete sem sikerült olyan megindítóra, mint amilyen írói szándékot sejtet maga mögött, valamint (és Moore esetében ez a legfontosabb) a helyzetkomikum is némelyest izzadságszagúbb (nem kell bele T, ugye?), mint a Biff-ben vagy a Mocskos melóban.
A részemről nekem még a karakterek is kidolgozatlanok voltak, és ja, ezt nehezményeztem is végig, de gondolom így jár, aki egy trilógia befejező részével kezdi.
Amúgy van a regényben csomó utalás a Mocskos melóra (ilyen, hogy önreflexió), és ja, jó is volt újra találkozni olyan San Francisco-i karakterekkel, mint a Császár, Rivera nyomozó, meg egy rövidke jelenet erejéig Lily és Mrs. Korjev, meg persze felemlegetik néhol Charlie Ashers-t is.
Vannak még utalások Bram Stoker Drakulájára, és persze az öreg vámpírnak, (a főgonosz) Elijah-nak is totál Drakula-imázsa van, ja meg néhol le vannak fordítva kutyanyelvről az ugatások, ami szar, de legalábbis elcsépelt, meg van egy deszkás, gangszta kínai nagymama, ami azért, valljuk be, adja, ja meg van egy kopaszra borotvált kanos vámpírmacska, de akkora mint medve.
És mutálódik.
Úgyhogy jó olvasást! Én léptem!
Na csőtörés!
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!
A könyv leírása:
Csak egy harapás / Christopher Moore ; [ford. Pék Zoltán]. - [Budapest] : Agave Kv., cop. 2010. - 270 p. ; 21 cm
ISBN
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
