„Mert akkor lehet csak igazán rosszul élni, ha az ember azt gondolja, hogy „helyesen él”. Helyesen élni ugyanis nem lehet, mert ilyen terminológia nem létezik, tehát a rosszul élés egyik biztos jele az, ha az ember elkezdi azt érezni, hogy ő helyesen él, és ezt nem csak érzi, de hangoztatni is kezdi – ez az egyik fő ismérv.”

Egy medve ne lenne játékmackó? De miért kell egy felnőtt férfinak játszania? Vagyis, tudna egy felnőtt féri játék nélkül élni?
András László regénye játék. Játék a szavakkal. Értelmes szavakkal, amiket a szerző úgy használ, mintha egy másik univerzumról írna. Ezért népesítik be a regényt különféle medvék, medvészek, bennszülöttek és magyarok, állampolgárok és ügyfelesek, lényegmeglátók és mindenrögzítők, megbízhatóemberek és stb. stb., és ezért van, hogy műve akár scifi-nek is éppúgy értelmezhető, mint korunk elsőszámú magyar abszurd hivatalnokregényének.
Meg egy kísérlet is. Egy kísérlet arra, hogy rámutasson a mi nagy magyar valóságunk kafkai abszurditására. Tudjátok, azokra a képtelenségekre és szürreálokra, amik úgy szövik át a mindennapjainkat, hogy mi elfelejtjük észrevenni. Ezen túl egy kísérlet az eleve elrendelt hivatalnoki életútról való kiszakadásra. Kísérlet, melynek során talán kiderül az is, lehet-e, illetve van-e értelme.
Na, erről szól a medvekutatás, az általános is meg az alkalmazott.
Meg hogy András László tényleg tud, folyamatosan paradoxonozik, és teletömi a szöveget iróniával, amely így fiktívségével egy elszállt kis Kafkára (v.ö. pl. Az éhezőművész, Sakálok és arabok, Jelentés az akadémiának), szatírikusságával (főleg a groteszk hivatali viszonyrendszer) Heller-re (v.ö. Valami történt, Gold a mennybe megy) emlékeztetett, őket meg, naná hogy szeretjük!
(„Mert vannak az öltönyös-nyakkendősök, és vannak, akik azért járnak öltönyben meg nyakkendőben, mert öltönyösök és nyakkendősök között dolgoznak. Végül vannak az önnyakkendősök, akik azért vesznek fel öltönyt meg nyakkendőt, hogy öltönyösnek meg nyakkendősnek látszanak.”)

Azért ilweran_zoli felvetése, miszerint lehet, hogy Az utóbbi évek legmarkánsabb magyar prózaszövege igen merész, és egy_ember rajongásában sem tudok teljes szívvel osztozni, tudom azonban, hogy tényleg jelentős regényt olvastam, melyet (első regény lévén) kicsit még propagálni kell, hogy megtalálja az olvasóit.

A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhely Kiadónak.

A könyv leírása:

  Egy medvekutató feljegyzései / András László. - Budapest : Nyitott Kvműhely, 2010. - 229, [2] p. ; 21 cm
ISBN  kötött : 2980,- F978-963-310-015-8
t 

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr112609900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.