2011.02.14. 11:43
Cso Sze-hi - A törpe (1978)
"Születése után minden ember legalább egyszer kiüvölti magából a saját kimondhatatlan fájdalmát. A történelem nem más, mint az így összegyűlt megfejthetetlen üvöltések. A törpe az én mérhetetlen fájdalmamból fakadó megfejthetetlen üvöltésem." Cso Sze-hi
Poszt a Korea-mániás Cotta-nak ajánlva:-) :
Mivel egy ideje elég nagy rajongója vagyok az új(abb) dél-koreai filmművészetnek (elsősorban Park Chan-wook és Kim Ki-duk stílusának, de nagyon szeretem Kim Ji-woon és Bong Joon-ho filmjeit is – egyedül Wong Kar-wai-t tartom kissé túlértékeltnek), gondoltam, teszek egy próbát a kortárs koreai irodalommal is, és hát, végeredményben még mindig nem igazán tudom, hová is tegyem ezt a könyvet.
Regénynek túl laza, novelláskötetnek túl összefüggő, leginkább talán novellaciklus. De ezzel még semmi baj. Hanem a csávó írásképe egészen egyszerű, rövidke mondatai közt alig-alig akad összetett, és ez engem zavart néha. Ez a higgadtság, ez a mértéktartás, mintha csak valami hűvös eleganciát próbálna ráerőltetni a szövegre. Emellett viszont bizonyos pontokon váratlanul túlbonyolódik. Nehezen szokhatók pl. az első pillantásra teljesen logikátlanul elhelyezett visszatérő mondatok, ismétlések (nyomatékosítások), valamint a minden előzmény nélküli helyszín- és idősíkváltások, visszautalások, bevágások, bevillanások (néhol egy dialógus kellős közepén!!! Az a nem mindegy!).
A kötetet jellemző szociális érzékenység miatt viszont el kell ismerni, hogy jelentős mű, a cselekmény ugyanis a ’70-es évek iparosodó koreájában bonyolódik, ahol leginkább is a munkásosztály (valamint egy-két fejezet/elbeszélés erejéig egy középosztálybeli – akkoriban épp szárnyait bontogató társadalmi osztály – és egy tőkés családjának) hétköznapjaiba enged betekintést. A könyv kulcsfigurája a családjával a társadalmi ranglétra legalján vergődő Törpe, akinek kirekesztettsége és nyomora természetesen szimbolikus, mintha csak azt hivatott volna bizonyítani, hogy több, egyetemesebb ez a könyv, mint „szimpla” vészkiáltás a munkásosztály életkörülményei miatt, így tehát nem állítható, hogy didaktikus lenne a mű, és ez fontos.
A másik érdekesség a frappáns nézőpontváltások: nem csak hogy lehetőségünk lesz megismerni a különböző elbeszélők egymással szöges ellentétben álló véleményeit, mentalitását, de egyes eseményeket más mesélők másképp mesélnek, sőt bizonyos történéseket egyesek fejezetekkel előbb megálmodnak!
Ráadásul szereplőink a könyv során valamilyen módon mind kapcsolatba kerülnek Törpével, aki valamit beindít bennük, aminek hatására valamiféle keserű moralistává válnak, ám ez sem menti meg őket attól, hogy a végén hibát hibára halmozzanak. Hogy a könyv szavaival éljek: hőseink „szenvednek a szeretettől”.
A kötet szerkesztésmódjára egyébként a keretes szerkezetek a jellemzőek: az egyes elbeszélések is legtöbbször keretesek (a nyitógondolathoz, nyitójelenethez térnek vissza), és az első és utolsó egység is keretet alkot. Ezen az egy tényen kívül viszont semmi sem egészen egyértelmű a kötetben.
Még aki valamelyest jártas az ázsiai kultúrában, annak is újdonság lesz ez a mű: bizarr, kiszámíthatatlan, nyakatekert, nem lehet egyértelműen jónak vagy rossznak titulálni. Érdekes.
A könyv leírása:
A törpe / Cso Sze-hi ; [ford. Kim Bo-guk és Varga Katalin]. - Budapest : Nyitott Kvműhely, 2008. - 306 p. ; 20 cm
ISBN
2 komment
Címkék: család szorongás boldogság korea hivatal bestseller kiszolgáltatottság gnóm munkásosztály látlelet novellafüzér huliganizmus cso sze hi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AnTalk 2011.02.14. 15:01:09
Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Wong Kar Wai nem dél-koreai, hanem kínai.
