„…, gondoljuk csak el, mintha egy ilyen gyalázatos vagy még ennél is gyalázatosabb cselekedetet csak akkor követnének el, ha eljön az a nap, amikor mindenki megvakul, és a szeme világát elveszítve, kialszik benne a tisztesség lángja is.”

Ez a történet egy grandiózus vállalkozás. Még akkor is, ha jobbára a fertőzött vakoknak csak egy kis csoportjára koncentrál (7 emberre), nem kevesebb, mint egy az emberi méltóság elvesztéséről, az emberiség elállatiasodásáról szóló brutális vízió krónikája, Saramago pedig van akkora franc, hogy hiteles krónikása legyen a mesének.
Merthogy akármilyen megrázó és rettenetes történet ez, Saramago meseként tálalja, leereszkedően, akár a Télapó, aki a térdére ültetve mesél a gyerekeknek. Ez a védjegye, hogy olyan mint egy tizenkilencedig századi bőszavú regélő, és nekem ez, bevallom,  nem különösebben jön be.
Gyakran áll meg gondolati kitérőkre, morfondírozásokra, és sokszor vált hirtelen többes számra, amivel néha tényleg eléri, hogy a „hallgatóság” jobban bele tudjon helyezkedni a történetbe, néha viszont épp egyfajta bölcs, esszéista távolságtartást vált ki. Ezen kívül egy csomó szólást és közmondást is beékel a szövegbe (”Éhes gyomornak korán verik az ébresztőt” ésatöbbi), amikkel gyakran csempész leheletnyi humort, iróniát akár a gyomorforgatóbb cselekményrészekbe is.
Ez szerintem nem olyan nagy szám, ami viszont kimondottan tetszett, hogy Saramago teljesen száműzte pl. a tulajdonneveket a regényből, elvéve ezzel egy jó adag mankót (avagy a fehér botot, hehe) az olvasótól. Senkinek nincs tehát neve (van „az orvos”, „az orvos felesége”, „a tolvaj”, „a kancsal kisfiú”, „a sötét szemüveget viselő lány”, „a sofőr” stb.), de nincs szem-, haj-, és bőrszín, és pontos életkorok sem, ahogy a helyszín és a cselekmény pontos ideje is behatárolhatatlan, miként a vakoknak is mindegy, hogy nappal van-e éppen vagy éjszaka. Ez a történet egyetemes parabola!

„Van bennünk valami, aminek nincs neve, és mi ez a valami vagyunk.”

Azt mondom tehát, nem amiatt jelentős mű, ahogy meg van írva, hanem amit megírtak benne: érdekvezéreltség, fosztogatás, zsarolás, nemi erőszak, az emberek szinte ösztönlényekké szervezik át saját magukat a különös kór hatására, előbb (a karanténnak köszönhetően) A legyek urához hasonlatos mikrotársadalmakat, majd egy monumentális apokalipszit kreálva maguk körül, melyre a templomi jelenet csak mintegy (nem is az, hogy hab a tortán, hanem) koktélmeggy a habon.

Hatásos mű, ha elolvassátok, egy ideig garantáltan undorodni fogtok az emberiségtől! Magatoktól is!

Ui.: a filmet is megnéztem most azon melegében, az is jó, de cselekményében csak kb. a regény 2/3-a, viszont a rendező (Fernando Meirelles – pl. Isten városa) ügyesen eljátszik a fehér színnel (a regényben ti. a megvakuló emberek szeme előtt nem elsötétül, hanem elfehéredik minden, így a tisztaság színe itt a legmocskosabb eseményekhez asszisztál).

Ui. 2: ja és tegye a szívére a kezét, és úgy mondja, aki szerint a borító nem zseniálisan egyszerű és figyelemfelhívó! Gerhes Gábor tényleg jót tett az Európa kiadónak!

A könyv leírása:
  Vakság / José Saramago ; [ford. Pál Ferenc]. - Budapest : Európa, 2011, cop. 1998. - 384 p. ; 19 cm
ISBN 978-963-07-9195-3 kötött : 3000,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr862739034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.