„Figyeld meg: a civilizált társadalomban a halál egészben véve a tabu-fogalmak közé került. Nem illik beszélni róla, a nevét körülírják, mint valami disznóságot, és a halottból, hullából megboldogult, elköltözött és néhai lesz, mint ahogy az emésztés aktusait körülírják. És amiről az ember nem beszél, arra nem illik gondolni sem. Ez a civilizáció védekezése a szörnyű veszedelem ellen, amely abból áll, hogy az emberben az életösztönnel szemben egy ellenkező irányú ösztön is dolgozik, egy ösztön, amely igen ravasz, édes és erős csalogatással hív a megsemmisülés felé.”

Anno, 7 éve, ha jól emlékszem, azért inkább a Pendragon legendát vettem kézbe a szerzőtől, mert úgy hallottam, az humorosabb, könnyebben befogadható mű. Akkor be is jött nekem (amennyire emlékszem, a sok történeti háttérinformációt frankón oldja humorral, helyzetkomikummal, nyomozással és misztikummal).

És ahogy belekezdtem az Utas és holdvilágba még meg is állta a helyét a teóriám, miszerint ez pedig egy komolyabb, merengősebb, „utaztatóbb” és az írói trendektől, kliséktől jobban elrugaszkodó regény. Leginkább a hajdani Ulpius-ház leírása fogott meg, ami egy kicsit a századforduló szimbolista dekadenciáját juttatta eszembe. Végül is az ez iránti nosztalgia, ábrándozás indítja el főhősünket a regény bonyodalmán, az öndefiniálás rögös útján.

Ahol aztán kiderül, hogy itt is ugyanolyan mértékben jelen van a misztikum és a humor is, csak a történelmi/történeti háttér jut kisebb szerephez (ami meg jót még jót is tesz, nem lassítja be vagy teszi szárazabbá a regényt).
Aztán valahogy fokozatosan alábbhagyott a lelkesedésem, ugyanis hiába a rengeteg izgalmas táj és atmoszféra, a frappáns lélektani leírások, a megannyi különc mellékszereplő (a demagóg Jánostól a bohókás vallástörténészen át a tenyérből jósló pincérlányig), valahogy olyan izgalmas viszonyrendszereket, mint a regény legelején, máshol már nem találtam. Az eleje annyira furcsa, hogy utána már képtelenség bármin is meglepődni.

Persze végig becsülettel, változatosan és élvezetesen van megírva, sőt mozgalmas szöveg, karakterek, hangulatok jönnek és mennek, ilyen szempontból nem lehet rá panasz, és hogy mennyire konformizmus a felnőtté válás, a polgári élet (tulajdonképpen ezt a kérdést teszi fel a regény), nos, ez semmi esetre sem egy elhanyagolható téma, én azonban mégis vártam volna valami többletet, valami pluszt a befejezéstől, amit, úgy érzem, nem kaptam meg.

Ezzel együtt is elég jó regény, lehet érteni, hogy mit szeretnek benne ennyien, de az én ízlésem szerint lehetett volna egy kicsivel még több belőle:)

A könyv leírása:

  Utas és holdvilág / Szerb Antal. - Utánny. - Budapest : Magvető, 2010, cop. 1937. - 391 p. ; 18 cm
ISBN 978-963-14-2463-8 kötött : 2990,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr582965178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.