"Lefekszem, és elalvás előtt gondolatban Lucas-val beszélgetek, ahogy évek óta mindig. Most is körülbelül ugyanazt mondom neki, amit szoktam. Azt mondom neki, hogy ha meghalt szerencséje van, és hogy szívesen lennék a helyében. Azt mondom neki, hogy ő járt jobban, nekem kell a nehezebb terhet cipelnem. Azt mondom neki, hogy az élet teljesen haszonlatan, értelmetlen, egy aberráció, végtelen szenvedés, egy Anti-Isten találmánya, akinek a gonoszsága meghaladja a felfogóképességet."

Ez valóban a tőmondatok könyve. Sőt, igazából egy rettenetesen lecsupaszított szöveg. Ez azonban (pl. Fejes Endre prózájával ellentétben) engem itt egyáltalán nem zavart. Többször arra gondoltam: baszki, ez a nő férfiasabb, mint Hemingway!
Merthogy ez a ki nem mondott szavak könyve is. A hiábavaló elfojtás, a keserűség szülte deviancia könyve is.
Mégis rengeteget lehet belőle tanulni.
Például az együvé tartozásról. És arról, hogy az elbeszélői objektivitás bármikor kétségbe vonható. Meg hogy lehet egy regény valóságának akárhány rétege, nem feltétlen kell ezek közt egy igazit keresgélnünk. 
Egy kicsit talán túl hosszúra nyúlt, de nagyon élveztem.

A könyv leírása:

  Trilógia / Agota Kristof ; [ford. Bognár Róbert és Takács M. József]. - Budapest : Cartaphilus, 2011. - 475, [2] p. ; 19 cm
  Tart.: A nagy füzet ; A bizonyíték ; A harmadik hazugság. - Egys. cím: La grand cahier ; La preuve ; Le troisième mensonge
ISBN 978-963-266-206-0 kötött : 2990,- Ft

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr173137350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu