„Hiába van melle, aki férfisorsot él, férfihalált hal.

Spiegelmann Laura pepitában. Azaz leszbikusban. Bizony. Ugyanolyan a fájdalma, a parái, hegei, sirámai, sőt ugyanolyan az egyenetlen nívója, a szöveg sűrűsége (vagy néhol e sűrűség átlátszó, talmi illúziója) és ugyanolyan a szerkesztési elve, a linearitást mellőző, rövid, blogbejegyzés hosszúságú fejezetei.

Ugyanakkor itt van az egésznek egy árvaházi háttere, ami engem elsőre picit Bíró Kriszta artistájára emlékeztetett, és az erről szóló részek viszont becsületesen meg vannak írva – vagy nekem legalábbis tetszettek.
Ez viszont vajmi kevés, ha azt a hibáját nézem, hogy a szereplők mennyire baromira egyformák és keverhetők, szinte egybefolynak, de legalábbis látványosan egyazon fatörzsből lettek kifaragva: elvált, gyerekes, egyedülálló leszbikus nők zűrös, állami gondozott múlttal.

Sok mindenről, s ráadásul fontos témákról próbál szólni ez a könyv, csak épp arra nem hajlandó, hogy élvezetes regénnyé álljon össze, típusok helyett emlékezetes karakterekkel, állapotok helyett történettel – csak hogy a két legfontosabbat említsem.

Bibliográfiai leírás:

  Verazélet / Lovas Nagy Anna. - Budapest : Noran Könyvesház, 2011. - 199 p. ; 20 cm
ISBN 978-963-283-054-4 kötött

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr513504505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.