Nem volt ez rossz év, na, a moly.hu-s polcom szerint 85 könyvet olvastam ki, de ebből nyilván csomó képregény, mesekönyv, verseskötet, és hát nem is írtam itt mindegyikről, de jövőre igyekszem aktívabb lenni ezen a téren. Ami a lényeg, hogy részt vettem idén egy csomó frankó kihíváson, amiknek köszönhetően jobbnál jobb könyveket vettem a kezembe, és nem mellékesen az alapműveltségemen található fehér foltok is némelyest lefedésre kerültek. Olyan alapkönyveket pótoltam, mint a Buddenbrook ház, az Apák könyve, a Vakság, a Legyek ura, a Gépnarancs, a Pí élete, az Utas és holdvilág, a Ragyogás, a Bovaryné és a Nyugaton a helyzet változatlan, és ami még fontosabb, megismerkedhettem olyan írók munkáival, mint Bukowski, Erlend Loe, Paul Auster, Tar Sándor, Dimitri Verhulst és Philip Roth, akiktől 2012-ben is tuti, hogy olvasok még, és lett két nagy-nagy kedvencem J. M. Coetzee és Jonathan Safran Foer személyében. Bár az új Ellis-könyv miatt kis csalódással indult az év, de aztán jött a Medvekutató, az új Grecsó, egy Egressy Zoltán regény, és beindult minden.

Filmeket is néztem bőszen, mióta vásároltam egy netbookot, azóta olykor vonaton és buszon is.
2011-ben ezeket a 2011-es filmeket láttam:

Melancholia: hát nem tudom, nem rossz film, de nem vág úgy földhöz, mint az Antikrisztus, vagy a Táncos a sötétben, az meg, hogy megbocsátás lenne a női nemhez… hát nem tudom. Mindenesetre kellemes a keretes szerkezet, fenséges a zene, jó a fényképezés, vágás, alapsztori, de engem akkor is zavar, hogy a film első és második fele csak alig-alig kapcsolódik egymáshoz. Két össze nem illő puzzle.

Another Earth – A másik Föld: na ezt már szeretem. Ez a film volt számomra az év meglepetése! Ez egy zseniális lélektani dráma a lelkiismeretről filozofikus scifi elemekkel, amik a film végéig finoman megmaradnak a háttérben, elrejtve az apró logikai hibákat, és főleg utat engedve a színészeknek.
Ráadásul aránylag kezdők csinálták, vagy legalábbis ezidáig csak dokumentumfilmeket készített a brigád, ha jól látom. Minden elismerésem!

Drive – Gázt!: elég jó, minimál látvány, minimál sztori, erősen retrós hommage-atmoszféra, kidomborított színészi alakítások. Nem rossz, nem rossz.

The Tree of Life – Az élet fája: ha csúnyán akarnám kifejezni magam, azt mondanám: művészkedés. Én már az Őrület határánál is úgy voltam, hogy bassza meg, ez a Malick annyi rengeteg mindent mutat a vásznon, ahol aztán ennek dacára sem történik gyakorlatilag semmi. Sok a képisége, na, giccsközeli is, és eseménytelen is. A kritikusok, fesztiválzsűrik persze zabálják.

Hangover part 2 – Másnaposok 2: tényleg kajak ugyanaz, mint az első rész, nem sok értelme volt leforgatni, de megnézni sem.

Red Riding Hood - A lány és a farkas: moslék. Pontosan ugyanazok a hibái, mint a Twilight filmeknek (erre már akkor rájöttem, mielőtt még megtudtam volna, hogy ugyanaz a rendező követte el ezt is): logikátlan a forgatókönyv, komolytalanok a színészek, fakó a képi világ, unalmasak a helikopterról felvett fenyőerdők, még szegény farkas se néz ki túl jól. Hagyjuk is.

Sucker Punch - Álomháború: na ez meg egy elbaszott giccsparádé, ráadásul igazi műfaji kliségyűjtemény: ide egy kis wuxia, oda egy kis steampunk, turbózzuk fel csöcsökkel, lángcsóvákkal és kész. Ne is beszéljünk róla.

11-11-11: eléggé szedett-vedett thriller, a végén (gondolom) a Fűrész által generált trend szerint megvágva a nagy fordulat, ami itt mondjuk baromi gyenge, de legalább negatív, sátánista kicsengésű, hehe.

The Rite - A rítus: nézhető, de aki látta, az Ördögűző filmeket, netán az Ördögűzés Emily Rose üdvéért vagy az Utolsó ördögűzés című filmeket, annak az égvilágon semmi újat nem fog adni.

The Woman: húúú, a legújabb agymenés Jack Ketchum tollából?! Naná, hogy nem csalódtam benne! A The Loved Ones jutott róla eszembe.

(Idén láttam még a hasonlóan kellemes undor-faktorú, 2010-es A Serbian Film-et és a Red, White and Blue-t is, mely kevésbé horror, mint inkább szociodráma, viszont garantáltan maradandó lelki hegeket okozhatott a buszon a mögöttem ülőnek:D)

Don’t Be Afraid of the Dark: nem túl bonyolult horror, amin azért mégis csak sokat dob a korrekt képi világ, a zene, és a CGI, na meg hogy gyerek a főszereplő. Tudnak ezek a spanyolok, úgy meg pláne, ha Del Toro bácsi is besegít. (Amúgy ez lehet, hogy még 2010-es film, néhol ezt írják, néhol azt)

Az új Almodóvar-filmet még most nézem, úgyhogy arról még nem tudok írni, szóval egyelőre ennyit zsebeltem 2011-ből.
Na megyek, bontom az első sört, mindenkinek boldog 2012-t! :)

Szólj hozzá!

Címkék: film

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr173510183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.