Bizonyítéknak elég a vád. Amint hallják az állítást, már hiszik is. Az elkövetőnek nem kell indok, nincs szüksége magyarázatra, logikára. Egyedül címkére van szüksége. A címke az indok. A címke a bizonyíték. A címke a logika. Miért tette ezt Coleman Silk? Mert ő egy x, mert ő egy y, mert ő mindkettő. Akkor fajgyűlölő, ekkor nőgyűlölő. Ahhoz túlságosan végére jár a század [1998-ban], hogy kommunistának lehessen nevezni, bár ezt így szokták.”

Jó volt. Ahhoz képest, hogy csak 440 oldal, tulajdonképp egy magunkba nézős, lelkiismeretünkre ható nagyregény ez, egy az utóbbi 20 évben nálunk is tetten érhető társadalmi jelenségről, a politikai korrektség mindent elsöprő kényszerűségéről, visszaélésekről, gáncsoskodásról (ezt a szót a könyvből tanultam, a parlamentben tuti, „mocskolódást” mondanának helyette), a felsőbb körökben is divatossá váló rasszistázásról, sovinisztázásról és hímsovinisztázásról, mely sokszor persze nevetségesen indokolatlan, mégis karriereket tehet tönkre. Mindez egy végig érzékletes, élvezetes és fordulatos lélektani regény-struktúrában, sokkalta intellektuálisabban, mint ahogy általában pl. a magyar közélet veszi górcső alá (bármelyik oldalról) a kérdést – politikailag kettészelt, bélyegekkel és előítéletekkel teli hazánkban jelenleg talán elképzelhetetlennek, de legalábbis hihetetlennek tűnne, hogy ilyesmiről egy zsidó ír könyvet (mármint hogy bírálóan).
(Sőt nálunk ez a téma az utóbbi évek politikai jobbratolódásának következtében egyre többször csak a jobboldali gúny szemszögéből jelenik meg.)

Meg persze nem csak erről szól ez a könyv.
Szól egy jobb élet reményében a családját megtagadó, életét egy szégyenteli(nek gondolt) titokra felépítő fiúról. Szól a feketék polgárjogi győzelmeiről, a szegregáció megszüntetéséről. Arról, hogy ki az, aki meg tud ülni azon a bizonyos lovon (van olyan?), és ki az, aki átesik a túlsó oldalára. Szól arról, hogy egyes társadalmi rétegek miként élik át és reagálják le Clinton és Lewinksy szexbotrányát. Szól egy 34 éves, analfabéta takarítónő keserű megaláztatásairól. Egy eltökélt professzornő szerelmi életének sanyarú kilátástalanságáról. És szól egy vietnámi veterán állandó őrületéről, a poszt-traumatikus stressz dühkitöréseiről, amelyeket máig képtelenség maradandó sikerekkel kezelni.

Szóval szépen rétegzett, és szerintem igen furcsán felépített regény, a hosszának dacára sem válik kiszámíthatóvá, a komótosabbra vett részeknél sem lesz vontatott, nem is túl didaktikus, szóval mindenképp érdemes elolvasni, érdemes átélni, ledöbbenni, megbotránkozni, csalódni, megrázkódtatni, aztán merengeni és mélázni felette, konzekvenciákat szűrni belőle.

Az író korábbi munkáitól eltérően igen komoly, sőt már-már komor a könyv, és bár itt is fontos szerep jut a történetben a szexnek, az ehhez kapcsolódó humor és obszcenitás itt (már?) nincs jelen.

A könyv leírása:

  Szégyenfolt / Philip Roth ; [ford. Sóvágó Katalin]. - Budapest : Európa, 2003. - 440 p. ; 19 cm
  Regény
ISBN 963-07-7292-2 kötött : 2200,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

http://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr523900224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

AnTalk 2012.01.30. 17:42:17

Eddig csak két művét olvastam a szerzőnek (Összeesküvés Amerika ellen, Everyman), egyik sem volt egy kimondott komédia, sőt mindkettő elég komoly, komor.
Ezzel a politikai korrektség témával felkeltetted az érdeklődésem - nem magad, hanem a könyv iránt.

Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2012.01.30. 18:26:03

@AnTalk: állítólag a korai könyvei humorosabbak, én az 1969-es Portnoy-kórt olvastam még, az elég obszcén, de persze komoly társadalmi és pszichológiai háttere van.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu