"Van egy pont, ahol az életerő legyőzi az akaratot, és a test magától lélegzik. Csak úgy. Pokolian fáj, amikor belélegezzük a sós vizet, de a fájdalom gyorsan elmúlik, és utána megérezzük a tenger áramlását, és meghalljuk a szférák zenéjét. (…) Emlékszem a…

Összegzés: karcsú.Az eddigiekhez képest legalábbis mindenképpen. Gaiman hiába pakolt bele (egyébként elég suta és pongyola módon) pajkos holtakat, magányos gyerek főhőst, vámpírokat, boszorkát, farkasembert (nőt) stb., amit épp le bírt kapni a műfaji futószalagról, épp…

Posztmodern punk tndérmese. - Kirkus reviewKedvenc karakter: de Cabaras márkiSötétebb tónusú urban-fantasy alapmű.Sok mindent nem lehet írni róla.Csak és kizárólag annyira lehet élvezni és szeretni, amennyire Gaiman munkásságát általában.Egy intellektuálisan megírt ponyva, egy…

Kedvenc karakter: Arnót IgnácAz van, hogy ez egy varázslatos, felejthetetlen olvasmányélmény és én Darvasit most már a legkiválóbb élő magyar írók közt tisztelem.Elmondom, miről van szó.Arról van szó, hogy Darvasi Laci nem írja, hanem költi a regényt: metaforizál,…

Peti_bácsi 2009.07.25. 13:18

Mellékesen #2

Hú halljátok…Ez az Abarat szerintem valami ritka béna és nevetségesen gyerekes egy könyv. Első gondolatom az volt, hogy akkor ebből születik egy újabb NE VEDD MEG KÖNYVEK-post, de annyira végül is nem vág a blog témájába a regény, hogy részletesebben írjak róla. Annyit…

ÜDvÖz Légy, Andrew! üDvöZ lÉGy, rosemary! ÜdVöz LéGy, SÁTÁN! hahaha Hölgyeim és uraim! Örömmámor és elégedetlenség paradox kettősségével jelentem be Önöknek a modern kori horror-irodalom eme, mára klasszikussá vált, kis gyöngyszemét: a „mi Urunk”…