– Ez csak egy film, amit te írsz. – Már ömlenek a könnyei, amikor ezt mondja. – De hát mi ketten együtt írjuk ezt a filmet, bébi. – Nem, nem igaz – mondja sírva, az arca fájdalmas maszk. – Hogy érted?– Én csak játszom…

Szkúbi dúbi dú-vop! Dídli-á! Dídli-á!Valahogy így dúdolászik Rudy Waltz gyógyszerész, miközben léhűtő szüleire főz a poros kis Midland City-ben, valahol az Isten háta mögött. Hősük így rengeteg (persze rendszerint túlírt) recepttel szakítja meg elbeszélését, ámbár…

Na ne.Elég!Ezt a szart (még) te sem bírod végigolvasni.Kata eme legutóbbi, páratlanul érdektelen és értelmetlen, önéletrajzi vonatkozású szófosását éppúgy el kellett volna kerülnöd, ahogy a hölgyemény eddigi műveit, de te mégis beleestél a hibába. Jó, mentségedre…