„Ölni tudnék egy Shoggothért.” (Ami azt illeti, én is.) Hát nem tudom… Annak dacára, hogy többször olvastam ezzel a könyvvel kapcsolatban a kultikus meg kult-klasszikus jelzőket, eléggé bóvli:-/Pedig bíztam benne, hogy jobb lesz, mint a Törékeny holmik , de…

Összegzés: karcsú.Az eddigiekhez képest legalábbis mindenképpen. Gaiman hiába pakolt bele (egyébként elég suta és pongyola módon) pajkos holtakat, magányos gyerek főhőst, vámpírokat, boszorkát, farkasembert (nőt) stb., amit épp le bírt kapni a műfaji futószalagról, épp…

Itt valaki megint szívni fog!Pl. én, hiszen ez Christopher Moore vámpíros trilógiájának befejező kötete, amit én úgy olvastam el, hogy nem ismerem az első két részt, szóval egy szavam sem higgyétek el (na jó, de)!Egy mozgalmas, fordulatos, szórakoztató, ízig-vérig Moore-regényt…

Szörnyek, vér, torokszorító rettegés – és igazi, feltétel nélküli szeretet. Kedvenc karakter: Tomas Ahogy Natasha, magam is csalódtam a könyvben. Oké, alapvetően jó dolog, hogy napjaink nagy nyomi-tini-vámpírszappanopi kultusza közepette ugyanakkora rivaldafény és promó…