„az emlékekben, ott a valóság, mondta egyszer hirsh doktornő, és a valóság rücskeiben kell megkapaszkodni, csakhogy az emlékezet ellentmondásokhoz vezet, a valóság ellentmondásos, a valóság illogikus, ahogy a képzelet viszont logikus, az élet következetlen, mert a halálban, a semmiben gyökerezik”

Nem, ebből az irományból sem fog kiderülni, hogy Garaczi László személye egyenlő-e Spiegelmann Laurával!
Sajnálom.
A művet szeretném ismertetni.
A művet, amely olyannyira modern, féktelen, gátlástalan, friss és szürreális hogy nem túl nagy az esélye, hogy anyád óva intene tőle (hisz’ kb. 0,0005% az esély rá, hogy valaha olvassa), mint inkább te fogod óva inteni tőle anyádat! hehe
Igen, ez a regény is mellőzi a központozást, ez a regény is egyetlen, hatalmas, letaglózó, elsöprő erejű mondat, mely hihetetlen sebességgel száguld feléd, megragad, magával ránt, elsodor, örvényként magába szippant.
Garaczi gyakran él továbbá idősík-váltásokkal, valamint váratlan, spontán visszaemlékezésekkel és az elbeszélő által elképzelt, soha meg nem történő jelenetek tömkelegével tűzdeli meg az egyébként is teljesen kiszámíthatatlan, pergő, lüktető szöveget.
Időnként hanyagul odavetett utalásokból, célozgatásokból, lazán elejtett megjegyzésekből tudunk következtetni egy-egy eseményre, míg a végére (többé-kevésbé) össze nem állítjuk magunkban az egész cselekményt, a maga (többé-kevésbé) lineáris egyszerűségében.
És ha idáig eljutsz, se hidd, hogy holmi hétköznapi történetet kapsz majd!
Jóllehet a cselekmény fő vonalát itt is, mint sok más regényben, egy tragikus kimenetelű szerelmi háromszög képezi, ám a főhős (aki előbb egyes szám első, majd második, a végén pedig harmadik személyben ír magáról) két nő közti gyötrődésének, őrlődésének, érzékenységének, lelki állapotainak és önvizsgálatának bemutatásán kívül szó esik még zenélésről, hangszercsempészetről, chatelésről, orrszőrről, szexről, alkoholizmusról, spontán vetélésről, Dunába ugrásról, a szanatóriumi életről, a „szőrfal”-ról, fémevésről, sellőkről, birkaemberré műtésről, és persze barátságról, szerelemről és sok-sok szenvedésről.
A végén elhelyezett csavar pedig a történet teljes újraértelmezésére kényszeríti az olvasót.
És mindez kiegészül az író nyelvi leleményességgel.
Néhol groteszkül élénk, néhol koszos szépia filmkockákként villannak fel előttünk (tizedmásodpercekre) a szerző nyelvi virtuozitásáról tanúskodó bravúros megszemélyesítések és hasonlatok, a nyakatekert zenei metaforák: ezernyi magával ragadó, egyedi hangulatú, ironikus nyelvi játék.
Az egyszerűség kedvéért írhatnám, hogy olyan, mintha egy Parti Nagy Lajos-féle nyelvzsonglőr írta volna meg (mondjuk) A vonzás szabályait (már az érzelmi nyűglődések, szerelmi depresszió miatt), de ez kb. úgy hangzik, mint egy kibaszott hatásvadász, béna marketingszöveg, amit egy nem túl nagy presztízzsel rendelkező, ám annál profitorientáltabb kiadó szép nagy betűkkel rányom a borítóra.
De meg egyébként is felesleges Garaczit bárkihez is hasonlítgatni.
Legyen elég annyi, hogy szerintem ez egy kihagyhatatlan könyv.
Garaczi nagyon jól ír, valóban ért ahhoz, amit csinál és regénye minden egyes oldalon képes valami újat mutatni, valami sajátosat, valami megdöbbentőt közvetíteni az olvasó felé.

További kritikák, ismertetők és részletek a regényből a szerző honlapján.

A könyv leírása:
  MetaXa / Garaczi László. - Utánny. - Budapest : Magvető, 2008, cop. 2006. - 150 p. ; 19 cm
ISBN 963-14-2540-1 kötött : 2290,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr86972325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gallér Úr · http://www.prudblogzine.blogol.hu 2009.03.09. 17:40:51

Átkozott szövegirodalom. Gyehennán a helye, sajnálom! :D