Elrepült a madárka

Hazudtam.
Mégsem a Coraline-ról írok. Hogy nagyobb rálátásom legyen a dolgokra, előbb szeretném megtekinteni a regényből készült vadiúj, megatrendi filmadaptációt (bár nem tudom, mennyit adhat hozzá a könyv világához…) és csak azután analizálnám nektek cafatokra.

Ez a főcím fölé helyezett kis mottó vagy jelmondat-szerűség amúgy (noha látszólag semmi köze semmihez) nem poénból vagy félreértésből került a borítóra; ez tudni illik a regény címét szolgáltató „Norwegian wood” c. Beatles sláger zárójeles alcíme.
És hogy maga a könyv címe pedig félrefordítás (amire még a wikipedia is kitér) és hogy nem (!) a magyar fordító félrefordítása, arról már olvashattatok a könyvesblogon (lásd a kommenteket), úgyhogy erre itt nem is kívánok kitérni.
Inkább a történetről ejtenék néhány szót nagy vonalakban.

Tulajdonképpen ez egy visszaemlékezés.
A számára egykor nagy jelentőséggel bíró Norwegian Wood c. dal hallatán a regény főhőse (Vatanabe Toru) felidézi, újraéli és leírja fiatalságának fájdalmas, hányattatott egyetemi éveit; a kollégiumi élet, ’68-69-es diáklázadások (melyek egyébként szinte teljesen hidegen hagyták – ahogy általában véve az egyetem ahová járt), a hajnalig tartó ivászatok, egyéjszakás kalandok időszakát, valamint egy Midori nevű excentrikus és karakán lányhoz fűződő zavaros kapcsolatát és mély, őszinte ám kilátástalan vonzódását hajdani, középiskolában elvesztett barátja neurotikus, indiszponált (volt)barátnőjéhez, Naokohoz.
Toru tipikusan introvertált jellem, aki a menzán üres asztalhoz ül le, a kollégiumban kevés barátot szerez (bár a törtető, siker- és élvhajhász Nagaszavara valamilyen szinten ő is felnéz, mint mindenki a koliban), gyakran vonul el magányosan olvasni (Murakami-műhöz hűen szigorúan amerikai és európai szerzőket) egy üveg whiskeyvel a kezében, zenét hallgatni (szigorúan amerikai és brit előadókat), moziba (szigorúan hollywoodi filmeket nézni) és ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább csak az - időközben egy szanatóriumba kerülő - Naoko iránti kétségbe ejtő vonzódásának él.

Több ponton valóban szembetű a hasonlóság a Zabhegyező (hát igen Petike, azt a könyvet is újra kéne már olvasnod) „magányos, romatnikus, meg nem értett kollégista vagyok” fílingjével, de szerintem merőben túlzás a „Zabhegyező japán változata”titulus (lásd ugyanott a könyvesblogon), ennél azért jóval bonyolultabb a dolog.
Egyrészt a hamisítatlanul egyéni, csodálatos melankolikus atmoszféra miatt, mely részben köszönhető a megannyi zenei és irodalmi utalásnak (a regényben említett Beatles-dalok hangulata, szövegei egyébként tökéletesen harmonizálnak a sztorival és annak légkörével) és persze annak, hogy Murakami tényleg mesterien bánik a szavakkal (bizonyos motívumok, úgy mint a macska, az erdő, vagy a szentjánosbogár ráadásul szimbólumokként működnek).
Másrészt az író rengeteg helyen épít az ellentétekre (említésre kerülnek a szegények és gazdagok, egészségesek és betegek, diákok és felnőttek közti ellentétek, mentalitásbeli különbségek és vissza-visszatérően az élet és halál viszonya), valamint a testi vonzalom és az igaz szerelem bonyolult kettősségére, amit egy hihetetlenül új értelmezésben és szókimondó stílusban nyílik alkalmunk megismerni.
A szövegben ugyanis a makulátlan, őszinte szerelem mellett megdöbbentően természetes módon fér meg a szexualitás, a maga fedetlen profánságával.

És e miatt éreztem, hogy ennek a könyvnek itt a helye ezen a blogon, bizarr kiskönyvtáram virtuális polcán.
És e miatt a többrétegűség miatt én egy tipikusan „emészteni kell” típusú olvasmánynak tartom a könyvet.
Egyszerre felemelő és vérlázító; katartikus és mégis már-már vulgáris.
Épp ezért bátorítanék minden kedves olvasót; olvassatok Murakami Harukit!Csodálatos, felejthetetlen élmény, igényesen kiadva (bár elgépelések azért vannak a kiadványban).

Mégis, azt mondom, akit Murakami prózája nem indít meg, annak valószínűleg hörcsög az anyja.

A könyv leírása:

  Norvég erdő / Murakami Haruki ; [ford. Nagy Mónika]. - [Budapest] : Geopen, 2008, cop. 2007. - 419 p. ; 21 cm
ISBN 978-963-9765-30-6 kötött : 3290,- Ft

 

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr621042325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.04.13. 11:58:17

nahát, ehhez a fajta címleíráshoz, iylen fromában csak szakmebeliek férnek hozzá :)