Hát ez volt ama része az életemnek, amikor azt gondoltam, Istennek három aranyfoga van, és úgy vigyorog.

És lám, Bartis Attila már '95-ben is kurva jól írt!

A sétában az a jó, hogy azok számára is simán befogadható alkotás, akik részéről a nyugalomban olvasott már-már idegtépő drámaiság és feszültség túlontúl soknak találtatott. Ámbátor természetesen itt sem marad el a felfokozott idegállapotok okozta sokk, a bőgés, a hiszti, a nyomor.
A regény szól (többek közt) a tanulásról, fejlődésről, felnőtté válásról, egy igen véres és szennyes forradalomról, a hanyatlásról, árvaságról, nevelőintézetről, egy fürdőhelyről, fotográfiáról és az eutanáziáról.

Mindezt úgy, hogy sem a helyszínek sem az időpontok pontos behatárolására nem ad támpontokat az író. Sőt, az elbeszélő neme is csak az utolsó 10 oldalon válik egyértelművé! (Legeza Ilona le is lövi ezt a poént, úgyhogy nem linkelem az ő ismertetőjét)
DE

Szerintem mégsem igazán a cselekmény, hanem (ugyanúgy, ahogy a nyugalomnál) a minden egyes oldalon újabb motívum, emléktöredék vagy anekdota felhozatala, a lépten-nyomon váratlanul felbukkanó újabb és újabb bravúros művészi kifejezőeszközök, stilisztikai kísérletek teszik a regényt igazán értékes és felejthetetlen olvasmánnyá.

Olvassátok!

Linkeknek:
Dün
könyvtáros testvér

Leírás:
  A séta / Bartis Attila. - [Budapest] : JAK : Balassi, cop. 1995. - 104 p. ; 20 cm. - (JAK,, ISSN 1216-1276 ; ; 76.)
Regény
ISBN 963-506-016-5 fűzött : 220,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr471447688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.