2010.03.11. 12:35
Jane Austen- Seth Grahame-Smith - Büszkeség és balítélet meg a zombik (2009) - NE VEDD MEG KÖNYVEK
„Széles körben elismert igazság, hogy a zombi, ha belekóstolt az agyvelőbe, okvetlenül még több agyvelőt szomjaz.”
Valljuk be, azért ez az indítás a maga nemében éppoly’ erős, mint az eredeti szöveg első mondata (ami egyébként az American Book Review szerint a világ második legjobb első mondata).
Ezen felül azonban magam sem túl sok jót tudok elmondani a regényről. Túl sok mindent nem is tudnék hozzátenni az eddig elhangzottakhoz (ill. leírtakhoz), hiszen olvashattatok a műről már egy rakat blogon (ekultura, endless, könyvesblog, Amadea, olvasónapló, könyvmolyok, isolde, nemunatkozom, whatagirlwants stb.), van, aki megbotránkozik egy ilyen átiraton és van, akinek nincs „eléggé” átírva, viszont abban mindenki egyet ért, hogy ilyet még eddig nem láttunk.
Ami a véleményalkotást illeti, trash-horror- és gore-rajongó férfiemberként jómagam inkább a fröcsögő agyvelőt és kitépett szíveket keveslők táborát erősítem és értetlenül állok afelett, hogy miért kellett a szöveg négyötödét (!) eredeti formájában hagyni, és hogy harcjelenet mindössze 30-40 oldalanként van (és legtöbbször alig hosszabb fél oldalasnál) ráadásul mindig a legkiszámíthatóbb helyeken! Egy idő után ugyanis elkerülhetetlenül unalmassá válik, hogy akármelyik barátosnéjukhoz igyekeznek gyalogszerrel vagy hintóval a Bennet kisasszonyok, az úton szinte tuti, hogy zombihordába akadnak, amit aztán szégyenletes hirtelenséggel intéznek el, vajmi kevés időt hagyva az olvasónak a rothadó kimondhatatlanokban való gyönyörködésre:’(.
(Amúgy vannak egész jó ötletei is a szerzőnek, pl.: futkározó zombigyerekek, zombiégető, zombik befogása a hintó elé, meglékelt koponyájú hívők hullahegyei a templomban, távolkeleti harcművészetek, stb., de ez nem kisebbíti abbéli vétkét, hogy a mű dramatikáján az égvilágon semmit sem változtatott.)
Ezen kívül Grahame-Smith a poszt-apokaliptikus atmoszférát is (enyhén szólva) felületesen dolgozta ki, úgy oldva meg a dolgot, hogy az eredeti szöveg bizonyos mondataihoz hozzábiggyesztett néhány félmondatos megjegyzést. Szóval a dialógusokat kb. így képzeljétek el (csak szemléltetésképp):
- X úr valóban jó parti: sármos, jól nevelt, illemtudó, intelligens, meg a faszom blablabla és nem elhanyagolható az sem hogy már 11 évesen puszta kézzel tépte ki egy zombi szívét, Y város ostrománál pedig Z számú szörnylény fejét vágta le.
Annyit azért megtudunk a különös járványról, hogy már idestova fél évszázada tombol, nincs ellenszere, és, hogy a fővárost, mintegy óvóhellyé alakítva óriási fallal vették körbe. Kérdem tehát: mi a jó flambírozott agyvelőért nem költözik mindenki oda a faszba, a jó meleg, békés, elszigetelt fővárosba??? Miért kell a vidéki kúriák tulajainak otthon gubbasztani, mikor nagyon jól tudják, hogy birtokukra bármelyik pillanatban betörhetnek a pokol ivadékai?!
Rejtély.
Szóval így lesz egy a XIX. század eleji etikett és a zombihentelés szintézisének (amúgy zseniális) ötletéből dögunalom (ami néha még logikátlan is). Gratulálok.
Elisabetti molyos kommentjéhez csatlakoznék, miszerint „Egyszer el lehet olvasni”, de az eredeti árát nem éri meg a könyv (én vaterán jutottam hozzá).
Szóval üzenem Seth Grahame-Smith-nek, hogy azért ennél többet vártam és hogy legközelebb ne spóroljon a vérrel és belsőségekkel.
GORE BABY GORE!
Ui.1.: külön dühítő, hogy a regényben olykor említett társasjátékokról (kripta és koporsó, püföld el a papot) és harci fortélyokról (daruállás, párduccsók, részeg mosónő stb.) a szerző semmit nem árul el.
A könyv leírása:
Büszkeség és balítélet meg a zombik : a klasszikus tizenkilencedik század eleji románc, most durván erőszakos zombidúlással / Jane Austen [alapján] Seth Grahame-Smith ; [ford. Berta Ádám]. - Budapest : Athenaeum, 2009. - 307 p. : ill. ; 22 cm
ISBN
És a folytatás: 
3 komment
Címkék: horror család botrány szerelem boldogság abszurd groteszk szatíra adrenalin házasság zombi bestseller járvány jane austen beteges átirat összecsapás hatásvadász seth grahame smith
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
