2010.05.15. 11:10
Mellékesen #6 + játékra invitálás
Mellékesen kiolvastam A felolvasót és kibebaszott kurvajó olvasmány! Egy szó, de még egy vessző sincs benne feleslegesen, mindent a helyén éreztem, pontosan annyira tömör, hogy az még élvezetes tud lenni és az elsőtől az utolsó betűig logikus, konzekvens és fordulatos szöveg, ajánlom mindenkinek, így kell kisregényt írni kérem szépen!
(Nem mellesleg Schlink a jogi karon végzett, bíróként kezdte szóval nem feltétlenül érdemes tőle túl lírai képeket, meg posztmodern stilisztikai újításokat várni, viszont mind a koncentrációs tábor-per ügymenetét, mind a lélektani folyamatokat nagyon eltalálja, hitelesen mutatja be, és hát ő krimiket is írt régebben, úgyhogy a fordulatok felépítése és elhelyezése is nagyon következetes.)
Naésakkor!
Ezen és hasonlóan inspiráló regényeken felbuzdulva feltenném a következő könyvesblogger körkérdést:
Nem csinálunk egy olyan játékot, hogy saját szépirodalmi avagy fikciós írásokat osztunk meg egymással?
Lehetne novella, vers, képregény, verspróza, bármi.
Töténhetne ez köremailben is vagy ez egy közös oldalon (lásd az OKK-é), ahol akár kommentelgethetnénk, posztolhatnánk is.
Inspiráló műveket úgy vélem mindannyian olvasunk, és magamon látva jótékony (hmm) hatásukat, úgy sem hiszem el, hogy nincs egy-egy kis könyvmoly könyvesblogger tarsolyában legalább egy hobbiból összetákolt kis novella, vers, útirajz, logo-mandala, vagy haiku:) És én speciel kíváncsi lennék ilyenekre.
Szóval, akinek vannak ilyen munkái és van affinitása (és bátorsága:)) megosztani másokkal (akár csak könyvesbloggerek egymás közt, akár a világháló teljes publikumának) az kommentben kérem jelezze, illetve azoknak a könyvesbloggereknek a véleményét is várom, akik általános ügybuzgóságukkal és szorgalmukkal nálam gyorsabban és hatásosabban tudnának tenni egy ilyen dolog megvalósulásáért (gondolok itt elsősorban Nimára, Amadeára, Natashára és Annamarie-ra) meg persze másokra:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
elvi sík 2010.05.25. 16:06:39
Egyszer majd felrakom valahova a verseimet is, az egy másik történet (volt-lesz), az említett "regény" indíttatásához semmi közük, néhány meg is jelent; aztán abbamaradt az a történet, mivel soha nem volt elég erős anyagom egy kötethez. Elsütöm itt a legerősebbet, ez anno a Holmiban jött ki:
JELENTÉS
Most ágyra járok, kenyeret eszem és néha főttet, olyankor mindig: vendég.
Vannak vendéglátók elegen, de bárkinek terhére lennék.
Elhágy a tisztaság. A fogkefe először, aztán a szappan.
Nem csókoltam úgyse több hete, s majd szólnak, ha úgy érzik, szagom van.
Minden beidegzett mozdulat - a szokásaim elhagynak. A mérgek,
a kávé, cigaretta tartanak
bennem parányi, romlott testiséget.
E kéretlenség hulltán mi marad - még nem tudom.
De mint beteg a testét
Rémült boldogsággal figyelem,
hogy meddig még, s hogy mivé esem szét.
(Ilweran)Zoli - Elvi sík
elvi sík 2010.05.25. 16:09:51
lancelotbéka · http://lancelotbeka.blog.hu/ 2010.05.29. 06:04:41
Üdv!Nem könyves blogot vezetek,de pár írásomat elhelyeztem nálam,ide illesztek egyet.Szép napot!
Apró koppanások járják monoton táncukat fülemben,reumás ágak szélreccsentett csontjai -mint vénemberek munkától,évek prése alatt elgyötört váza-dobják hozzá szabálytalan ritmusuk.Az eső kopogtat.Mintha izzó parázsról kanyargó illatos füsttől révülő sámán dobolna az éjben,gondolom.És ahogy figyelem a lassan változó semmit,apró paták zaját vélem közelíteni,onnan,hol a szunnyadó földanya összeér a lassan bíbor köntöst öltő éggel.
A hajnal lovasa közelít.
Lassan kihunynak patkók alól pattanó csillagszikrák,és nyomában szénaillatú,nagybajszú öreg emberek róják idők kezdetétől a sosem elérhető vég felé tartó útjukat.Kérges kezükből mag hullik az éledő földbe,megbújva anyácska méhében,várva a holnapot,a lovast,hogy hű táltosa szeméből csorgó könnyesővel életre locsolja.
Rövid az élet,egy porszem-apró embernek,de ha vetünk,csak egyszer ebben a sóhajban,mit létnek teremtünk,tiszta szívvel ragadhatjuk meg kezét a hajnal arc nélküli lovasának,mikor faragott nyergébe felsegít.
Állok az esőben,tétován intve a távolodó hírnöknek,és a mögötte ballagó véneknek.Becsukom szemem,beszívom illatuk.Apám illatát érzem köztük.Vess tovább,jó öreg.Egy távoli hajnalon elmegyek hozzád,hol anyámmal daloltok.Megyek,ha kezet nyújt Ő.A hajnal lovasa.
ohentibi 2010.06.20. 14:20:09
Amúgy te mit írogatsz?
Amadeáék tényleg aktiválhatnák magukat... :) bár lehet nem tetszik nekik az ötlet... ?
Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2010.07.07. 10:57:20
Ők biztos lusták alkotni:)
Amúgy jobbára nekem is ilyen "porosabb" novellák lennének a tarsolyomban.
Egy nyúlfarknyit ("kétperceset") írtam tegnap, azt feltöltöttem datára, linkelem:
data.hu/get/2732935/azutazasrol.pdf