NeM GondOLjáTok, hOgy eGyRe raJzfilmSZeRŰbbé vÁlik a viLÁg?

 

Most első ízben írok egy képregényről (unalmamban gyorsan újraolvastam a délután).
Nem sűrűn lesz ilyen, elhihetitek.

Egyáltalán nem kívánok ezen blog hasábjain időt szentelni a popkultúra sematikus és közhelyes szuperhős- és aranyos (giccses) antropomorf-történeteire, ez a mű viszont egy kivételes művészi igényességgel és kreativitással megrajzolt kis kötet.

Tulajdonképpen egy válogatás, a vajdasági szerb grafikus első magyar nyelven megjelent válogatáskötete, melyet 2006-ban a 2. Magyar Képregény Fesztiválra jelentettek meg (ahol természetesen a szerző is elcsíphető volt, mint díszvendég).

 

Megannyi 1-2 oldalas kis szösszenet, melyekben Zograf (kinek álneve a szerb zsoltároskönyv-másoló szerzetesekre utal – Képíró Sándor) hol gyermeki ámulattal csodálkozik rá környezete apró részleteire, hol a (tudatos) álmok szerepére („a valóság nem boldogított, így hát az álomvilág felé fordultam…”), a természetfelettibe és a humorba vetett hit fontosságára hívja fel a figyelmet, hol pedig komoly média- és/vagy társadalomkritikát fogalmaz meg.
Valamint bepillantást nyújt a délszláv háború majd az albán–szerb konfliktus részleteibe és a lakosságra gyakorolt hatásába.

A legtöbb kis képsort ő maga írta saját tapasztalatai, élményei, gondolatai alapján (önmagát is ábrázolva a rajzokon) így ezek leginkább afféle képekkel illusztrált kis monológok, töprengések (dialógusból meglehetősen kevés van), amelyek végén Zograf aforizmaszerű tömörséggel szűri le a tanulságot (néhol talán kissé didaktikusan is).

 

A válogatásban helyet kap az Üdvözlet Szerbiából című ciklus is (kb. elfoglalja a kötet második felét), melynek darabjai afféle egyoldalas kis kurta beszámolók, tudósítások, dátummal ellátott helyzetjelentések Szerbia közéletéről.
Szó esik bennük a NATO (1999-es) bombázásairól, hadműveleteiről (a kisember szemszögéből), Zograf Olaszország
ba és az USA-ba tett útjairól, a napfogyatkozásról, az ezredfordulóról, a Milošević-kormány bukásáról, az azzal járó tüntetésekről, lázongásokról valamint az albán–szerb konfliktus zavargásairól.

 

Zograf képi világáról pedig annyit, hogy hihetetlenül szilaj, mozgalmas, kiszámíthatatlan és végtelenül groteszk.
Olykor tényleg elképesztő látomásai vannak az ipsének.
Fekete-fehérben sem okoz neki gondot hogy komor és lehangoló hangulatú képekből egyszer csak a maga sajátos, megfoghatatlan infantilis derűjére váltson (bárhol bármikor). Egyébként az utolsó 3 képsor színes. Ezekből kettő gondolom magyar vonatkozása miatt lett beválogatva, a harmadikat pedig megtekinthetitek itt, egyéb (a kötetben nem szereplő) Zograf-munkákkal együtt.

 

Szóval, azt kell mondjam, rendkívül szórakoztató és egyben elgondolkodtató kis kiadvány ez (talán még mindig az eddigi legjobb darabja az Artcomix szériának, bár meg kell jegyeni, hogy a Persepolis is elég öcsi). Nyúlfarknyi (vagy hangyafasznyi, kinek, ahogy tetszik), olvasóbarát kis történeteit akár a WC-n ülve vagy a buszon zötykölődve is bármikor magunkévá tehetjük.
Olvastatja magát higgyétek el!
Szóval mindenki vegye meg, kérje kölcsön, kölcsönözze ki, lopja el, de valahogy kaparintsa meg - aki még eddig nem tette!

 

Ja és ezen túl minden könyvről szabványos bibliográfiai leírást kaptok! – mert hát könyvtárosnak készülnék e vagy mi?!

 

A könyv leírása tehát:

    Pszichonauta : látomások a Balkánról / Aleksandar Zograf ; [ford. Halmos Ádám és Király Hajnal]. - Budapest : Nyitott Könyvműhely, 2006. - 143 p. : ill. ; 22 cm. - (Artcomix,, ISSN 1787-4831)
ISBN 963-86890-2-1 fűzött : 2400,- Ft

 

A bejegyzés trackback címe:

https://petikekonyvtara.blog.hu/api/trackback/id/tr44929177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nolik · http://www.nolikantal.com 2009.02.09. 01:15:35

Peti Bátyám,

Örülök, hogy írtál Zografról, mert megérdemli.

Amúgy meg szerintem nincs sok értelme az ún. "magasirodalom" primátusáról beszélni a többi műfajjal szemben. Körte és alma, nehéz őket összehasonlítani, hacsak nem azt a faék egyszerűségű, ám számomra rokonszenves elvet követjük, hogy személy szerint neked/nekem/neki, mint az egyik végfelhasználónak melyik tetszik jobban, mármint ha két eltérő műfajú "valamit" hasonlítunk össze.

Hisz már jó rég megmondta egy okos ember, hogy jobb a jó punk mint a rossz szimfónia.

Megtisztelnél, ha az én ponyvámról is írnál, amiben szintén egy fontos vajdasági szál is végigfut.

Bővebbet, főképp a regényre kattintva itt találsz:

nolikantal.com

Köszönettel:

Nolik
süti beállítások módosítása