2011.08.25. 21:09
J. M. Coetzee - Szégyen (1999)
„Minél inkább változnak a dolgok, annál inkább marad minden a régiben. A történelem önmagát ismétli, csak egyszerűbb formában. A történelem talán levonta a tanulságot.”
Ez egy felkavaró könyv!
Aki nem szeret belegondolni, hogy a világ nem mindig biztonságos hely; aki viszolyog a felismeréstől, hogy a józanság elefáncsonttornyában élő, civilizált ember is bármikor szembe kerülhet a féktelen erőszakkal, a bestialitással, a fosztogatással, a kéjelgéssel és a mások megszégyenítésével kivívott (kizsarolt) tekintéllyel; na az ne olvassa el ezt a könyvet!
Kevésbé egyetemes, mint A barbárokra várva , de ugyanolyan felzaklató és indulatos.
Amiben talán jobb, hogy itt a karakterek szerintem kidolgozottabbak, nekem legalábbis jobban átjöttek. A főhős (a középkorú, elvált Lurie tanár úr) itt is egy végletekig dacos ember, higgadt, de önfejű és az önámításig nonkonformista, és emiatt jön ki olyan szarul az egyetemen kirobbanó „szexbotrányából” (pontosabban ezért is nő körülötte botránnyá), aminek következtében első házasságából származó lányához költözik egy időre, egy Isten háta mögötti tanyára. Ahol azt látjuk, hogy a lánya pontosan ugyanilyen természetű, de ellentétes célokkal: a kettőjüket érő atrocitások során/után Lucy megalázottként is kiáll a földjéért, a vidéki életbe történő asszimilációjáért, David pedig foggal-körömmel rángatná őt vissza a vademberek közül a szerinte biztonságot jelentő nagyvárosba.
És ebben van a regény egyik nagy-nagy erőssége, hogy Coetzee a lehető legaprólékosabban építi fel apa és lánya kapcsolatát, akik az azonos vérmérsékletükkel mégis egymás ellenpólusai.
Valamint azonosan rémítő és embertelen ellenpólusokká válik a pletykaéhes nagyváros és a tanyasi vademberek megaláztatásokkal teli világa is (ez utóbbi már-már Cormac McCarthy vadnyugatára emlékeztetett).
Coetzee mondatai itt is kimértek, tömörek, egyszerűek és tiszták, témájukból adódóan mégis olyan feszültséget, dühöt és kétségbeesést képesek generálni, hogy az utolsó 30 oldalon szabályosan remegett a kezem lapozás közben!
Engem lehengerelt! Ez a csávó a legjobb úton jár, hogy az egyik kedvenc írómként emlegessem:)
A könyv leírása:
Szégyen / J. M. Coetzee ; [ford. George Gábor]. - [Pécs] : Art Nouveau, 2007. - 351 p. ; 18 cm
ISBN
2 komment
Címkék: afrika film család botrány szerelem menekülés szadizmus kiszolgáltatottság eutanázia összecsapás naturalizmus huliganizmus j m coetzee
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
elvi sík 2011.08.30. 08:44:40
Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2011.08.30. 11:58:56
Ha A barbárokra várva tetszett, ez is melegen ajánlott:)