„Ha Huis Noreniusban mesemondást tanultam volna krumplihámozás és számtan helyett, ha minden áldott nap gyakoroltatták volna velem azt, ami majd az életem története lesz valamikor, nádpálcát suhogtatva fölöttem, amíg csak botlás nélkül elő nem tudom adni, akkor lehet, hogy…

„A csoda pillanataiban könnyű elkerülni a kicsinyes gondolkodást, könnyű olyan gondolatokkal foglalkozni, amelyek átívelik a világegyetemet, amelyek felölelik a mennydörgést és a csilingelést, az óriásit és a parányit, a közelit és a távolit egyaránt.” Yann Martel…

"...nem akarok semmit, nem tartozunk egymásnak, csak kíváncsi vagyok rád, ennyi, és a végén majd, amikor találkozunk, a legvégén, azt hiszem, akkor majd megölellek téged."Szeretem az aparegényeket.Asszem, nálam ez életkori sajátosság is, abból is következik tehát, hogy…

„…, gondoljuk csak el, mintha egy ilyen gyalázatos vagy még ennél is gyalázatosabb cselekedetet csak akkor követnének el, ha eljön az a nap, amikor mindenki megvakul, és a szeme világát elveszítve, kialszik benne a tisztesség lángja is.”Ez a történet egy grandiózus…

Szörnyek, vér, torokszorító rettegés – és igazi, feltétel nélküli szeretet. Kedvenc karakter: Tomas Ahogy Natasha, magam is csalódtam a könyvben. Oké, alapvetően jó dolog, hogy napjaink nagy nyomi-tini-vámpírszappanopi kultusza közepette ugyanakkora rivaldafény és promó…

 „Amikor aznap elnéztem, ahogy táncolsz, egészen mást láttam. Egy új, gyorsan formálódó világot. Tudományosabbat, jobban működőt. Több gyógymóddal a régi betegségekre. Ami mind nagyon szép. De kemény, könyörtelen világ ez. És láttam egy kislányt, lehunyt…

"A vitrinben visszatükröződött egy férfi arca, aki mintha dioxinos hordóból került volna ki. A szája ferde, az orra torz, a haja megtépázva, a tekintete csupa rémült. Az egyik szemét bevarrták, a másik kiguvad, mint Victor Hugo Káinjáé. Egy teljes percen át meredtem…