2012.01.27. 11:57
Philip Roth - Szégyenfolt (2000)
„Bizonyítéknak elég a vád. Amint hallják az állítást, már hiszik is. Az elkövetőnek nem kell indok, nincs szüksége magyarázatra, logikára. Egyedül címkére van szüksége. A címke az indok. A címke a bizonyíték. A címke a logika. Miért tette ezt Coleman Silk? Mert ő egy…
2011.01.26. 22:07
Erich Maria Remarque - Nyugaton a helyzet változatlan (1929)
„Mi már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. az első becsapódó gránát a…
2010.04.18. 22:26
Darvasi László - A könnymutatványosok legendája (1999)
Kedvenc karakter: Arnót IgnácAz van, hogy ez egy varázslatos, felejthetetlen olvasmányélmény és én Darvasit most már a legkiválóbb élő magyar írók közt tisztelem.Elmondom, miről van szó.Arról van szó, hogy Darvasi Laci nem írja, hanem költi a regényt: metaforizál,…
2009.12.07. 15:20
Boris Vian - Tajtékos napok (1947)
"Ott, ahol a folyók a tengerbe ömlenek, nehezen járható torlasz támad, meg nagy tajtékos örvények, amelyeken hajóroncsok táncolnak. A küléjszaka és a lámpafény között előtörnek az emlékek, beleütköztek a világosságba, és hol alámerülten, hol pedig láthatóan,…
2009.10.10. 17:50
Dragomán György - A fehér király (2005)
és akkor vettem észre, hogy a sakkfigurák is egészen különlegesek, a feketék ébenfából voltak kifaragva, a fehérek meg elefántcsontból, és mindegyik egy-egy szörnyet ábrázolt, a fehérek mind csontvázak voltak, a feketék meg emberfejű, de állattestű démonok, és mindegyik…
2009.08.12. 19:13
Robert Merle – Két nap az élet (1949)
Merle apónak ez a Gouncourt-díjas önéletrajzi ihletésű háborús kisregénye még épphogy belefért a fesztiválozások és nyári melók között/ alatt fennmaradó szabadidőmbe és bevallom, annak ellenére, hogy már korántsem vagyok akkora rajongója a háborús irodalomnak, mint…
2009.02.17. 18:34
Kurt Vonnegut - Gépzongora (1952)
Buuummm-katt. Azzzzz… popp! Ez pedig itt, kérem szépen, Vonnegut papa legelső regénye, a Gépzongora (avagy Utópia vagy Utópia 14, ha valaki a régebbi fordításban olvassa), mely nem másról szól, mint a gépek Amerikájáról. A (nagyrészt) teljesen automatizált Amerikáról.…