„Mi már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. az első becsapódó gránát a szívünket találta. El vagyunk zárva a tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Nem hiszünk többé benne; csak a háborúban hiszünk.”
Gyorsan értsük meg, hogy ez nem csak egy háborús regény. Remarque nem csak a világháború regényét írta meg (az elsőét), hanem egyben egy generációét is. Egy generációét, amit elragadott a háború mielőtt szakmát tanulhatott volna. Egy generációét, amiből még azelőtt kiirtották az életigenlést és az emberi méltóságot, mielőtt ők igazán megismerhették volna azt.
Szereplőink tehát az érettségi előtt besorozott 18-19 éves fiúk, annak a nemzedéknek a megtestesítői, amelyhez Remarque maga is tartozott. Apatikus, gépies, olykor állatias figurák, akiknek fogalmuk sincs az általunk élt civil társadalomról, hiszen tankönyveik közül egyből a frontra kerültek, ahol aztán rövid úton el is felejtettek mindent, amit az iskolapadban ülve megtanultak. Jobban mondva feleslegessé vált az egész. Még megértik az együvé tartozás érzését (náluk ez a bajtársiasság), de azt már fel nem foghatják, miért fakadnak sírva, ha olykor arra a világra gondolnak, ahonnét ide küldték őket.
Itt mindent a létfenntartásért tesznek: a gyilkolás csak saját szövetkárosuk megelőzése, a rablás éhségük tompítása, a humor őrületük elfolytása.
Ők maguk is érzik ezt (főleg a frontszokások és a civilek élete közti kontrasztot), s azt is, hogy tehetetlenek ellene, a szabályokat a háború hozta, s mire egyértelműek lettek, már rég kiölt belőlük minden ellenállást.
Az ő világukban habozni: életveszély, sebesülést szerezni: vállalni egy esetleges elrontott műtét vagy amputáció kockázatát, hazaszökni: képtelenség, szabadságon a civilek világához húzni: nem ajánlatos.

Paul Bäumer elbeszélőnk története szép és egyben megrendítő rekviem egy földönfutó, beilleszkedésre alkalmatlanná tett korosztályért, emellett persze egy rettentő bennfentes és átélhető ábrázolása a háború lélektani hatásainak, s működési mechanizmusának az egyszerű sorkatona szemszögéből a kaszárnyák világától a frontsebészeten és kórházakon át a lövészárkokig.
Alapmű.

A könyv leírása:

  Nyugaton a helyzet változatlan : regény / Erich Maria Remarque ; [ford. Benedek Marcell]. - Bratislava : Madách Kiadó ; Budapest : Európa, 1972. - 179 p. ; 20 cm. - (Európa zsebkönyvek)
Csehszlovák-magyar közös kiadás
Fűzött : 12,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.