„- Milyen jó lenne, ha egyszer tényleg felrobbanna ez az egész!- Mi? Egész Magyarország?- Akár. De én Budapesttel is beérem.Csodálatos gondolat volt. Mahno úgy képzelte, mint az antik Róma lehanyatlását, melynek maradványain új város épült.”Négy fiatal pesti…

Összegzés: karcsú.Az eddigiekhez képest legalábbis mindenképpen. Gaiman hiába pakolt bele (egyébként elég suta és pongyola módon) pajkos holtakat, magányos gyerek főhőst, vámpírokat, boszorkát, farkasembert (nőt) stb., amit épp le bírt kapni a műfaji futószalagról, épp…

Krimi a Monarchia idejébőlKedvenc karakter: Schneider állomásfőnökné (az egyetlen valódi helyzetkomikumot generáló karakter) Íjnye, hát valóban kellemes kis olvasmány ez a könyves bloggerek által már sorra dícsért könyvecske!De figyelem! Ez a könyv nem akarja megváltani a…

Posztmodern punk tndérmese. - Kirkus reviewKedvenc karakter: de Cabaras márkiSötétebb tónusú urban-fantasy alapmű.Sok mindent nem lehet írni róla.Csak és kizárólag annyira lehet élvezni és szeretni, amennyire Gaiman munkásságát általában.Egy intellektuálisan megírt ponyva, egy…

Kedvenc karakter: Church, a zombi macska:) Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt olvasóközönségem! Az alant következőkben a horror műfajának egyik legalapabb alapművéről (amúgy film formájában is), a horrorkirály, Stephen King klasszikus (Wostry Ferenc és Natasha szerint a…

A szerző figyelmeztetése:Ha ezt a könyvet ajándékba veszik a nagymamának vagy a gyereknek, jobb, ha tudják, hogy van benne káromkodás, valamint fincsi jelenetek kannibalizmussal és középkorú emberek szexelésével. Engem ne hibáztassanak. Én szóltam.Kedvenc karakter: Roberto, a…

Szörnyek, vér, torokszorító rettegés – és igazi, feltétel nélküli szeretet. Kedvenc karakter: Tomas Ahogy Natasha, magam is csalódtam a könyvben. Oké, alapvetően jó dolog, hogy napjaink nagy nyomi-tini-vámpírszappanopi kultusza közepette ugyanakkora rivaldafény és promó…

Hú halljátok…Ez az Abarat szerintem valami ritka béna és nevetségesen gyerekes egy könyv. Első gondolatom az volt, hogy akkor ebből születik egy újabb NE VEDD MEG KÖNYVEK-post, de annyira végül is nem vág a blog témájába a regény, hogy részletesebben írjak róla. Annyit…

 Itt a gyönyör fájdalom és a fájdalom gyönyör!Most pedig, Hölgyeim és Uraim, egy igazi gyöngyszem!Íme, a modern fantasy-horror koronázatlan királyának, Clive Barker-nek azon legendás (korai) kisregénye, melyet a megjelenése utáni évben (1987-ben, Hellraiser címmel) ő maga…

No, hát ezzel a könyvvel túl sokat nem érdemes foglalkozni, amolyan „egynek jó” könyv, akár tetszett valakinek, akár nem, abban minden esetre megegyezhetünk, hogy Murakami Rjú ezzel a művével nem fogja megváltani a világot. (Annyit mindenesetre megért, amennyiért…

 Az vagy, amit megeszel. No, mielőtt még felvethetné blogomon galád fejét a monotónia, a változatosság kedvéért ennek a borzalmas kis kötetnek az ismertetését most egy fiktív (!) levél formájában írtam meg, a "ne vedd meg könyvek" pedig egyfajta tematikus…

„Így ült ott, szemét behunyva, és Csodaországba képzelve magát. De tudta, hogy csak a szemét kell fölnyitnia, és minden újra unalmas valósággá szürkül.”Mivel annak idején leírhatatlan hatással volt rám e két remekbe szabott klasszikus (persze azóta újra- és…

ÜDvÖz Légy, Andrew! üDvöZ lÉGy, rosemary! ÜdVöz LéGy, SÁTÁN! hahaha Hölgyeim és uraim! Örömmámor és elégedetlenség paradox kettősségével jelentem be Önöknek a modern kori horror-irodalom eme, mára klasszikussá vált, kis gyöngyszemét: a „mi Urunk”…