2011.04.20. 12:14
Szécsi Noémi - Utolsó kentaur (2009)
„- Milyen jó lenne, ha egyszer tényleg felrobbanna ez az egész!
- Mi? Egész Magyarország?
- Akár. De én Budapesttel is beérem.
Csodálatos gondolat volt. Mahno úgy képzelte, mint az antik Róma lehanyatlását, melynek maradványain új város épült.”
Négy fiatal pesti egyetemista (mellékállásban biciklis futár) anarchista akcióiról szóló regény csak jó lehet nem?
Hát nem.
Egyrészt itt ugyanazt a kényszeres odamondogatást, társadalombírálatot, tutimegmondási igyekezetet éreztem, mint a múltkor a csemegepultos Gerlóczynál, ami ugye kellő (tuti) megfigyelési készség nélkül gyakran silányul/fajul sztereotipizálásba, másrészt a regény szerkesztési koncepcióját sem igazán tudom mire vélni.
Azzal ugyanis, hogy az írónő a gyerekek (a nagy anarchisták után választott nevükön: Mahno, Bakunyi, Kropotkin és Emma Goldman) egyes akcióinak konkrét leírását legtöbbször kihagyja, s ezzel szerintem épp az igazi feszültséget, bonyodalmat vonja meg a regényétől. Mintha menet közben rájönne, hogy: hát a jelenet, amit kitaláltam nem is nem is annyira nagy szám, nem elég grandiózuk, ezért inkább szépen megírom az egyes "bevetések" előkészületeit, felvezetését, majd (itt pontot teszek, és csak a következő fejezet elején) az esetleges visszhangjait, következményeit. Hátha így sejtelmesebb, izgalmasabb, hogy csak utólag tudja meg az olvasó, mi történt.
Hát kérem, az én oldalamról nézve az történt, hogy mint olvasó meg lettem fosztva a lényegi cselekménytől (ugyanis így csak a méginkább lényegtelen történések maradtak fenn), és feleslegesen le lettem fárasztva jópofáskodóan megírt, kisstílű dialógusok és háttérinformációk tucatjával, valamint egy tényfeltáró újságíró stílusában megírt budapesti korrajzzal.
Látszik, hogy Noémi élvezettel forgatja a tollat, választékosan és ügyesen fogalmaz, de nekem ez kevésnek bizonyult.
Úgy érzem, hogy egy súlypontjaitól megfosztott regényt kaptam.
Könnyed, de lyukacsos, mint az ementáli.
A könyv leírása:
Utolsó kentaur : társadalmi lektűr / Szécsi Noémi. - Budapest : Ulpius-ház, 2009. - 285, [2] p. ; 20 cm
ISBN
4 komment
Címkék: budapest bomba bicikli anarchizmus lektűr futár összecsapás látlelet iszákos szécsi noémi
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Scala 2011.06.09. 13:25:43
"Úgy érzem, hogy egy súlypontjaitól megfosztott regényt kaptam."
Pontosan így éreztem én is!
irodalom.blog.hu/2009/07/31/gondos_iparosmunka_szecsi_noemi_utolso_kentaur
Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2011.07.06. 14:15:40
Most ficka is lehúzta kicsit: papirrepulo.blogspot.com/2011/06/szecsi-noemi-utolso-kentaur.html
Scala 2011.07.08. 08:14:11
Ezt olvastad? Érdemes! Fogok róla írni, valamikor felélesztem a blogom, három hét talán... :-)
www.libri.hu/konyv/a-halallista.html
Egy cikk:
sfmag.hu/2010/12/28/cuki-lenyek-mocskos-kis-ugyei_tim-davys-a-halallista/
Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2011.07.08. 10:51:41
imígyen: biblioteka.freeblog.hu/archives/2010/12/13/Kisallatok_akcioban/