Féljétek a szavam
Ez egy régóta tervezgetett poszt, csak hát egészen eddig lusta voltam normális formába önteni a gondolataimat ezzel a művel kapcsolatban.
Az van ugyanis, hogy ez egy (mind szerkezetében, mind stílusában) nagyon különös írás.
Nem épp egyszerű feladat ismertetni, véleményt formálni róla pedig komoly felelősséggel jár.
Figyeljetek!
Ez egy Daniel1 nevű elbeszélő (foglalkozását tekintve afféle stand-up comedys humorista) keserű breteastonellis-i túlzott cinizmussal és társadalombírálattal tálalt életrajza, (illetve annak utolsó 10-15 kiégett, öregkorba hajló éve) - avagy „életírása”, ahogy a műben nevezik - kiegészítve, főhősünk 2000 évvel későbbi utódjainak, ööö…, illetve klónjainak, ööö…, illetve a kettő közötti valamijeinek („új-emberek”) a megjegyzéseivel, feljegyzéseivel.
Daniel24 és (az ő feljegyzéseit folytató) Daniel25 ugyanis nem a szó szoros értelemben vett klónok; elődjük halálakor bekövetkező világra jövetelük ugyanis már felnőttként történik.
Létrehozataluk eredeti célja (mint ahogy az Daniel1 életírásából kiderül), hogy biztosítsák az elohimita vallási szektához csatlakozott egyének számára a halhatatlanságot, azaz az emberek haláluk után mindig egy új, ugyanolyan, de fiatalabb (felnőtt)testben folytathassák életüket megőrizve eddigi emlékeiket és tudásukat.
Csakhogy a dolognak ezt a részét nem sikerült megvalósítania az elohimitáknak, így az utódok/klónok születésüktől fogva olvasgatják elődeik életírásait valamint írják a sajátjukat.
Az általunk megismert új-emberek (nevezetesen Daniel24 és Dainel25 – tehát a 24. és 25. leszármazott) megjegyzéseiből kiderül, hogy i.u. 4000-re a Föld vagy egy tucat háborún és kataklizmán (Nagy kiszáradás, Első és Második Elvékonyodás stb.) esett át, az „egyszerű” emberek elállatiasodtak („vadak”), a kiválasztott új-emberek pedig tőlük elzárva, egyszemélyes bunkerekben élnek, a többi új-emberrel kódolt vagy kódolatlan intermeditációval (olyan, mint az msn vagy a skype) tartva a kapcsolatot.
Remélem most már semmi se világos.
Szóval!
A mű lényege, hogy Daniel1 napjaink kulturális jegyeit is igen szarkasztikusan bíráló életrajza pont azokat a jelenségeket vizsgálja és bírálja, melyek meghatározzák a távoli, apokaliptikus (majd később sivár, poszt-apokaliptikus) jövőt, utódainak életét.
Az utódok életét meghatározó tanításokra azonban csak utalások vannak. A Legfőbb Nővér (ki e tanokat lefektette) személyének kilétére épp úgy nem derül fény, mint a jövőben gyakran emlegetett Pearce-ére vagy az Eljövendők pontos mibenlétére.
Tehát, mint látjátok a történet elsőre nem épp egyszerű, viszont elég kusza (hát igen, kortárs francia irodalom…) és nekem személy szerint a szöveg (leginkább is Daniel1, mint elbeszélő) filozofálásra hajlamos, botrányosan gúnyos stílusa jobban tetszett, mint maga a sztori és a cselekmény.
Gondolom ezért is írják a wikipedia-n Houellebecq-ről (ejtsd: Velbekk), hogy „controversial novelist”.
Persze az is kifogástalan, ahogy a sci-fi szálakat szövi bel a faszi a történetbe, majd vészjóslóan felvázol egy dögös poszt-apokaliptikus víziót, ám véleményem szerint ez semmi, ahhoz a letaglózó fogalmazás- és gondolkodásmódhoz képest, mely amolyan morális pofonhoz hasonlatos, elkeseredetten gunyoros mondatait mindvégig jellemzi.
Féljétek a szavát!
Köszönet Norubi barátomnak, amiért kölcsönadta a kötetet!
A könyv leírása:
Egy sziget lehetősége / Michel Houellebecq ; [ford. Tótfalusi Ágnes]. - Budapest : Magvető, 2006. - 459 p. ; 20 cm
ISBN 963-14-2530-4 kötött : 2990,- Ft
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
