"A vitrinben visszatükröződött egy férfi arca, aki mintha dioxinos hordóból került volna ki. A szája ferde, az orra torz, a haja megtépázva, a tekintete csupa rémült. Az egyik szemét bevarrták, a másik kiguvad, mint Victor Hugo Káinjáé. Egy teljes percen át meredtem…

Hát ez volt ama része az életemnek, amikor azt gondoltam, Istennek három aranyfoga van, és úgy vigyorog.És lám, Bartis Attila már '95-ben is kurva jól írt!A sétában az a jó, hogy azok számára is simán befogadható alkotás, akik részéről a nyugalomban olvasott már-már…

és akkor vettem észre, hogy a sakkfigurák is egészen különlegesek, a feketék ébenfából voltak kifaragva, a fehérek meg elefántcsontból, és mindegyik egy-egy szörnyet ábrázolt, a fehérek mind csontvázak voltak, a feketék meg emberfejű, de állattestű démonok, és mindegyik…

„Lebegő szent virágok e fáradt arcok a Jazz Amerikájának hajnalán.”Polcokat, sőt könyvtárakat lehetne megtölteni azzal, hogy mikor milyen formában jelentkezett az irodalomban a (mára klasszikus témakörré, motívumkörré váló) társadalmon kívüliség, társadalmi…