2009.10.02. 14:10
Jack Kerouac - Úton (1957)
„Lebegő szent virágok e fáradt arcok a Jazz Amerikájának hajnalán.”
Polcokat, sőt könyvtárakat lehetne megtölteni azzal, hogy mikor milyen formában jelentkezett az irodalomban a (mára klasszikus témakörré, motívumkörré váló) társadalmon kívüliség, társadalmi normáktól való elhatárolódás és a hiábavaló csavargás Jack Londontól az egzisztencialistákon és a Zabhegyezőn át egészen Irwine Welsh prózájáig vagy a Nullánál is kevesebb fiataljainak céltalanságáig; minden esetre, abban megegyezhetünk, hogy Kerouac hírhedt opusa volt az egyik legjelentősebb mérföldkő eme tematikában.
Az Úton remekül érzékelteti a beat nemzedék hobóinak ördögi kalandvágyát, féktelen életigenlését, és egyben az egyik első olyan regény volt, melynek főszereplői (olykor) stoppolnak, isznak, füvet szívnak, lopnak, tivornyáznak, és nem csak házasodnak, de (rövid úton) válnak is.
Mindezt egy olyan korban, amikor bibabot vagy bluest (vagy a feketék egyéb „bűnös zenéit”) hallgatni, farmert hordani és ingujjban járni még igen renitens dolognak számított és a rendőrség simán bevihette a fiatalokat az utcáról csavargásért.
A regény szereplőinek célja mégis a csavargás, a világ tapasztalati úton való felfedezése, megértése az elfogadott társadalmi (adott esetben túlontúl konvencionális vagy konformista) irányelvekre fittyet hányva. Hiába tűznek ki olyakor célállomásokat, úti céljuk gyakorlatilag maga az utazás.
„Viharvert bőröndjeink megint egyszer a járdán tornyosultak – hiába, mi még nem érkeztünk meg. Viszont az út az élet.”
Épp ezért aztán a történet meglehetősen minimál. Tulajdonképpen annyi az egész, hogy van ez a nagynénjével New Yorkban élő, Sal nevű fiatal író, akit az egyetemi szemeszterei közti szünetekben Dean Moriarty nevű, kelekótya, kvázi anti-messiás, lőkötő haverja delejez egy-egy nagyobb, az egész kontinenst átszelő hedonista kalandtúrára. Egy-egy ilyen móka végén Sal persze mindig visszatér New Yorkba, a békés, biztos egzisztenciával kecsegtető polgári életbe, míg nem aztán kezdődik az egész előröl.
„Nyolcezer mérföldet utaztam az amerikai szárazföldön, s most itt állok íme, méghozzá éppen a csúcsforgalom idején és a jámbor utas szemével nézem New York szédítő hömpölygését, milliók tülekedésért a dollárért, ezt a húzza-ereszti, kapja-marja játékát hülye gyerekeknek, hogy utoljára ott nyughassak Long Island városa mögött, abban a rémes stiglickertben.”
Maga a cselekmény tehát egyik pontján sem lesz túl bonyolult. Ámbár igen hosszadalmas és mozgalmas (mintegy 3-4 év történetét öleli fel) valamint rengeteg karaktert mozgat, a történések elmesélésének gyakorta tapasztalható vázlatossága miatt viszont sokszor inkább a vadregényes tájleírások és a vehemens elbeszélésmód kerülnek előtérbe (bár, azt meg kell jegyezni, hogy a mű szlengje mára kissé kopottas).
Mindent összevetve az Úton, noha fele annyira sem megbotránkoztató, mint Hubert Selby vagy William S. Burroughs prózája és koránt sem annyira letisztult, mint Ken Kesey-é, mégis a beat-irodalom egyenértékű alappillére, mely emlékezetes élményekkel és egy-két elgondolkodtató felvetéssel szolgálhat a mai olvasók számára is.
U.i.: itt találtok hozzá kurvajó térképeket.
A regény leírása:
Úton / Jack Kerouac ; [ford. Bartos Tibor]. - Bp. : Európa, 1983. - 340 p. ; 20 cm
Regény. - 110600
ISBN
4 komment
Címkék: zene botrány szleng szubkultúra blues alkoholizmus beat gyönyör jack kerouac csavargó stoppolás őrültek infantilizmus látlelet iszákos huliganizmus bibab
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gallér Úr · http://www.prudblogzine.blogol.hu 2009.10.03. 11:26:18
smatyas 2010.03.01. 17:09:25
BGM 2010.08.25. 13:18:30
A fordító minimum három dologhoz nem értett a nyelven kívül:Amerikához,a beatkorszakhoz és a jazzhez(/nála Roy Eldridge szaxofonos(!),Charlie Parker Ornithology period=Charlie Parker madártani korszaka-JAJ!/.
Nemrég olvastam,hogy az Úton fordításánál az újpesti cigány argót,szlenget használta föl.Szörnyű eredménnyel!