Úgy gondolom, hogy ilweranTimi és Joeymano remek ismertetői után nekem már abszolúte felesleges részletes ismertetéssel szaporítanom a szót (egyfajta lustasági ráta is lehet magamnak, hogy hány könyves blogger posztolt már róla előttem: az említett két kolleginán kívül ti. a fifikás ficka és a szűkszavú Natter is:) - joeymano meg nem is biztos, hogy kollegina, nem derül ki róla, csak feltételezem), ám pár megjegyzést aparte azért ejtenék.

Először is a borítóról.
Na az tényleg nagyon pofás, elgondolkodtató és egyben becsapós: a távolról cuki alaptónus és az írónő nevének aranyozott betűi senkit se tévesszenek meg, itt bizony egy friss, üde, ízig-vérig mai, ám eléggé kafkai utánérzetű, bizarr prózát kapunk, 15 db, a feszültséget szépen akkurátusan felépítő, s a végére önmagából kivetkező történettel.
(Egyébként a kötet külleme, arculata minden tekintetben kifogástalan, még a másfeles sorköz is - mely nélkül könyvünk gyakorlatilag fitymavékony lenne:) - csak a borító "rideg eleganciáját" erősíti. Jó az ilyet kézbe venni, és ráadásul nagyon passzol a könyv hangulatához.)

Másodszor.
Szerintem simán hagyjuk ezeket a kliséket, hogy ez olyan horroros meg pszicho-thriller, meg blablabla, baromság. Schweblin kisasszony (noha inkább cselekményorientált, stilisztikailag puritán; lírai tájleírásokat, hasonlatokat, metaforákat stb. ne nagyon várjunk tőle) irodalma szép, azaz szépirodalom az irodalma!, felesleges erőszakkal aggatni rá primitív műfaji címkéket (persze a Stephen King-rajongó kislányoknak ez kell, hogy megvegyék, de én akkor sem szeretem a művészetet árucikknek tekinteni, na, punktum).

Harmadszor.
Ahogy joeymano is említi, a novellák közt vannak "konkrétabb" cselekményűek és olyanok, melyek nyitva hagyják az olvasó előtt a kérdést, hogy most végül is mi a rosseb történt? (Gondolom ez utóbbiak miatt hasonlítják a hölgyeményt a hátsó borítófedélen Kafka mellett David Lynch-hez, ami azért szerintem túlzás, hiszen az említett filmrendező jóval komplexebb történetekkel dolgozik.)
Mindazonáltal nem gondolom, hogy az egyik jobb lenne a másiknál: a konkrétabb sztorikban inkább a szereplők lélektanára és kiszolgáltatottságára tevődik a hangsúly (erőteljesen kafkai hatású pl. a döntésképtelenségről szóló "A sellőférfi" vagy a Stockholm-szindrómát bemutató "A dolgok mértéke"), az elvontabbakban pedig inkább a feszültségkeltésé a főszerep (az "A föld alatt" már-már egyenesen lovecrafti babérokra pályázik - de mint mondtam, hagyjuk a kliséket!)

És ez így együtt nem több, mint egy roppant ígéretes írói pálya kezdete.

A könyv leírása:

  A madárevő / Samanta Schweblin ; [ford. Kertes Gábor]. - Budapest : Nyitott Kvműhely, 2010. - 198 p. ; 22 cmű
ISBN 978-963-310-029-5 kötött : 2980,- Ft

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.