2011.07.08. 12:37
Az olvasás 7 hete - első hét
Az andiamo által életre hívott, hétfőn elkezdődött 7 hetes blogbejegyzés-sorozatra a legtöbb blogger asszem, már megírta a maga első heti bejegyzését, csak én voltam szokás szerint lusta, mint medve:)
Szóval, akinek még új lenne a dolog, most 7 hétig minden héten írok egy bejegyzést (a menetrend által) adott témá(k)ban, ezen a héten speciel az első könyvélményemről fogok fecsegni.
Tessék:
Hát szóval az úgy volt, hogy én konkrétan 15 éves koromig színtisztán apatikus voltam az irodalommal szemben, rendre csak képregényeket bújtam (a Spawn füzeteknek pl. minden magyarul megjelent száma megvan, ami így visszagondolva tök tré, mármint hogy ennyire pongyola sztorikon igyekeztem volna pallérozni az elmém:D), kockulgattam a monitor előtt, az iskolai kötelezőket pedig kötelességtudatból nyomtam le, böcsülettel, napi 10-15 oldalas szériákban (persze volt, amit nem, pl. az Odüsseia, Íliász, na azok szépecskén kimaradtak, és attól tartok, anno még felsőben a Légy jó mindhaláligért is akkora karót kaptam, amire egy elefántot is rá lehetne halálbüntetni - de azt majd bepótlom ám! de tényleeeeeg!!! O:) ), de valahogy egyik sem érintett meg, mert amennyire kézenfekvő dolognak tűnt a könyvolvasás, annyira érdektelen is volt, egyszerűen nem volt izgis és nem volt menő. Aztán egy szép napon fellapoztam az Ifjú Werther szenvedéseit (amit amúgy rengetegen ócsárolnak, sőt, a velem egykorúak rendre elszörnyednek, hogy nekem ez volt a meghatározó olvasmányélményem - ez a patetikus, szentimentális moslék? neked???:) - és tényleg nem is tudom megindokolni, hogy akkor mi tetszett benne), na és akkor rákaptam, mint maci lépesmézre, ki is végeztem egy-két nap alatt, aztán (mivel nekünk szakközépben legtöbbször 2 könyv közül kellett választani, szóval alapból csak a gimis kötelezők felét kellett olvasnunk - az osztály egyik fele a Werthert nyüstölte, míg a másik a Candide-ot) kézbe vettem és kiolvastam gyorsan a másik opciót is (na, a Voltaire-től azért kicsit fintorogtam, büfizgettem, az kevésbé ízlett), aztán sorra mindent, ami otthon a kezem ügyébe akadt. Szóval éreztem, hogy innen már nincs megállás, kialakulóban az addikció:)
Aztán, basszameg, úgy maradtam! Így lettem könyvtáros.
Ez a hiteles történetem:)
De valójában nem is ez a lényeges, hiszen ezt már sokszor, sokaknak elmeséltem.
Hanem:
Az Öreg néne őzikéje, basszátok meg, hogy az nekem egy trauma!
Na most azt tudni kell, hogy könyvtáros szakon iskolai könyvtáros szakirányon több olyan tantárgya is van az embernek, ahol negédes vigyorral kérdezgetik az ölbe tett kezű nebulókat az első ilyen-olyan emlékezetes olvasmányélményeikről, majd (tapasztalataim szerint) a megkérdezettek harmada el kezd áradozni az említett Fazekas Anna műről, hogy hát ovis korában jaj de jó is volt, amikor anyuci/apuci felolvasta neki (én meg általában a Wertheres sztorit szoktam előadni, az a szalonképesebb).
Na már most az Öregnéne nálunk úgy zajlott, hogy én lehettem vagy 3 éves, amikor egyszer anyukám a barátnőivel ment vacsorázni, én és húgom pedig apukámra voltunk bízva, akinek az utólagos elmondása szerint, mi kb. mindig ilyenkor tettük magunkban a legnagyobb kárt, anyám meg rendre szentségelt, amikor egy ilyen vacsoráról hazaért, hogy pl. hogy tudott húgom annyira bekakálni, hogy in concreto a háta közepe is szaros, meg ilyenek, szóval öntudatlanul mindig kitoltunk apámmal, aki ilyenkor szemlesütve hallgatott:).
Tehát, édesapám felolvasta a mesét, én pedánsan jelentkeztem, hogy visszaviszem a könyvet a helyére a polca, futok, mint medve, és hát nem elesek és betöröm a fejem a szerkény kilincsében?:D
Azután csak arra emlékszem, hogy folyik le a vér az arcomon, rá a szememre, apám arcán meg az izzadság meg a kétségbeesés, hogy Istenem, már megint...
Aztán persze semmi komolyabb bajom nem lett, talán még mentőt is kellett hívni, de asszem véres lett az Öregnéne is meg az őzike is :(
Ez az én első horribilis könyvélményem, és ezt eddig csak a fehérvári molyoknak meséltem el a legutóbbi fehérvári molyos összejövetelen:)
Na, akkor viszlát jövő héten:)
1 komment
Címkék: olvasás 7 hete
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
