Érzékiség. Nosztalgia. Gyász.

Leginkább ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni ezt a regényt.

A történet ugyanis nagyjából csak annyi, hogy van egy korosodó, Max nevű művészettörténész, aki felesége halálát feldolgozandó zárkózott vidéki alkoholista módjára elvonul egy darabig egy csendes tengerparti üdülőfaluba, egy gyermekkorában átélt tragédia helyszínére, ahol aztán párhuzamosan eleveníti fel felesége haláltusájának hónapjait a 10 éves korában átélt eseményekkel.

Tehát nem cselekményében erős a könyv, hanem hangulatában, abban viszont igencsak. Banville ugyanis gazdagon megpakolta könyvét érzéki benyomásokkal, képekkel, illatokkal, hangokkal, fényekkel, mindenféle agyafúrt hasonlattal és választékos szinesztéziával. És persze mindig újabb és újabb jelzővel illeti a tengert (szinte minden oldalon). Olyan kifejezésekkel él, hogy „opálos”, „higanyként ragyogó” vagy épp „ezüstfényű”, amik noha igencsak frappánsak, engem azonban nem kárpótoltak a gyér cselekményért.

A felelevenített emlékek ugyanis legtöbbször inkább állóképek, mint jelenetek, ráadásul csak nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz, sokszor semmi előzményük vagy következményük, ami szerintem nem jó. Persze a végén azért kerekedik valami kis történetecske az egészből, ám igen csak soványka.

Engem a világtól való elvonás, a természeti képek intenzitása és a melankólikus nosztalgiázás miatt a Lótolvajokra emlékeztetett, a kulisszák azonban itt merőben mások.

Visszafogott, lassú, kissé önironikus, vizualitásában erős regény ez, rengeteg leírással és borzasztó kevés történéssel. Nekem nem igazán jött be, de talán csak rosszkor vettem kézbe…

A könyv leírása:

  A tenger / John Banville ; [ford. Pordán Ferenc]. - [Budapest] : Geopen, 2009. - (Geopen regénytár, ISSN )
ISBN  fűzött : 2990,- Ft978-963-9765-66-52060-9221

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Annamarie 2010.11.27. 18:50:24

Most, hogy mondod, tényleg van ebben a Lótolvajos dologban igazság.
Ráadásul közös az apa-lánya kapcsolatos zárás is.
Azt hittem jobban fog neked tetszeni. Én a legnagyobb nyári melegben olvastam. lehet, hogy az is számított.

Válasz erre 

Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2010.11.28. 12:46:19

@Annamarie: jaj én a Lótolvajokat olvastam 40 fokban, na az úgy poén volt: őszi kaszálás, norvég erdőségek - a Balatonon:)

Válasz erre 

Peti_bácsi · http://petikekonyvtara.blog.hu 2010.11.28. 16:29:30

ja meg még annyit, hogy ugye én az eredeti szöveget nem ismerem, úgyhogy amit a könyv elbűvölő választékosságáról írtam az értelemszerűen a magyar fordításra vonatkozik (elsősorban).
a fordítónak tehát jár egy smaccantós puszi a hasára:*

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: